Közreadja: BIRKÁS GYÖRGY
2025.12.07.
Feltaláltad a kereket, feltaláltad a tüzet, feltaláltad, hogy az együttműködés az egyetlen esélyed, feltaláltad a dögevést, hogy ura legyél az általad uralt világnak, megdöbbentően sok észre tettél szert, s akkora az agyad, annyira barázdált és annyira komplex, hogy ezzel tényleg az általad világnak nevezett világ fölött némiképp korlátozottan, de hatalmad lett, olyan felismerésekre jutottál, amelyekről ugyan később kiderült, hogy nem igazak, de segítettek a továbbhaladásodban az evolúciód során, ugrásszerűnek látszó fejlődésed megszilárdította és megnövelte fajtád a Földön, hordákba gyűltél, társadalmakat építettél, civilizációkat hoztál létre, arra a csodára is képes lettél, hogy ne halj ki, pedig lett volna lehetőséged rá, de te újra két lábra álltál, majd homo habilis-ként kőből szerszámot csináltál, és használni is tudtad, aztán erectus-ként feltaláltad a tüzet, s ama apróság miatt, hogy ellentétben a csimpánzzal, nálad a gégefő és a lágy szájpadlás nem ér össze, lehetővé vált – az agy beszédközpontjának a párhuzamos finomodásával –, hogy létrehozd a beszédet, leültél a Mennyek Urával, és ha hihetünk az Ószövetség elhallgatott fejezeteinek, leültél vele, s amit Ő felmutatott a teremtett dolgok közül, annak te nevet adtál, majd később feltaláltad az írást, de ekkor már filozófiai gondolatmenetekre is képes voltál, az eseményeket előbb összekapcsoltad, majd elválasztottad a hitbeli meggyőződésedtől, a tapasztalatodra hivatkozva megteremtetted az időt, kocsit, hajót szerkesztettél, és bejártad az Ismeretlent a Földön, kiraboltál mindent, amit lehetett, és rájöttél, mit jelenthet, ha összpontosítod az erődet és a hatalmadat, feltérképezted a megközelíthetetlennek gondolt bolygókat, és már nem istennek tekintetted a Napot és nem sorsot meghatározóknak a csillagokat, feltaláltad, vagy inkább minősítetted a nemiséget, a nő és a férfi szerepét, majd nagyon későn, bár soha nem későn, feltaláltad a szerelmet a számukra, feltaláltad az érzést, a beleérzést, a tudás megszerzésének különböző hierarchikus módjait, végül felrepültél a levegőbe, lehagytad a madarakat, aztán elrepültél a Holdra, és megtetted az első lépéseket ott, olyan fegyvereket találtál föl, amivel fel lehet robbantani a Földet, mégpedig sokszor egymás után, tudományokat találtál ki olyan rugalmas szinteken, amelynek köszönhetően a holnap folyton megelőzi, megszégyeníti a ma elképzelhetőt, és teremtettél művészetet is a barlangi rajzoktól Leonardo Utolsó vacsorájáig, a ritmus mágikus, fekete bűvöletétől Johann Sebastian Bachig, végül történelmi lépték szerint egészen hirtelen elkezdtél nem hinni semmiben többé, a magad teremtette s a képzeletet megsemmisítő eszközeid segítségével már csak rövid távú memóriád maradt, így elhagytad a tudás és a szép és az erkölcsi jó nemes és közös birtokát, és készülsz kiköltözni egy lápvidékre, ahol süllyed a láb, ne mozogj, mész a Marsra?, inkább: ne mozogj, mert elnyel ez a sár, lehúz a mocsár, de szép volt, utad az evolúcióban lélegzetelállító, csak sajnos: megismételhetetlen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.