BLOGÁSZAT, napi blogjava: 12/27/25

2025. december 27., szombat

ORBÁN KARÁCSONYI MEGLEPETÉSE // SZABADSAJTÓ KLUB - ÜNNEPI KÜLÖNKIADÁS

KONTROLL és GULYÁSÁGYÚ MÉDIA
Műsorvezető: GULYÁS BALÁZS
2025.12.26.

Ezen a héten műsorunk témái:

• Direkt nevezte Orbán román városnak Temesvárt, miután Lázár leszlovákozta a Tisza egyik képviselőjelöltjét?

• Érdemes volt megtrollkodni a gyermekvédelem kérdéseivel a Fidesz szegedi "háborúellenes" gyűlését?

• Miért gondolhatja azt a kormány, hogy még a kamionosok demonstrációja mögött is a Tisza Párt áll?

• Hogyan engedhetik meg maguknak Orbánék, hogy nem hajtják végre a Bors különszámát betiltó bírósági ítéletet?

• Kit hívhatna meg Mészáros Lőrinc jövőre a cégcsoportjának évzáró ünnepségére?

• Miket ajándékoztak egymásnak karácsonyra a Szabadsajtó Klub alapcsapatának tagjai?

Ebben az évadban is hetente jelentkezik a SZABADSAJTÓ KLUB a Kontrollon. A műsorvezető változatlanul Gulyás Balázs, aki ezúttal is Tóta W. Árpáddal, a HVG publicistájával, Stumpf Andrással, a Válasz Online újságírójával és Tompos Ádámmal, a Magyar Hang riporterével vitatja meg az elmúlt hét legfontosabb közéleti eseményeit.

ITT NÉZHETŐ MEG

A JÖVŐ NEM A FIDESZRŐL SZÓL - AZ ORBÁN KORSZAK LEZÁRUL

KLIKKTV / VISSZASZÁMLÁLÁS PODCAST
Műsorvezető: BALOGH JUDIT
2025.12.27.

Orbán Viktor, Fidesz, Tisza Párt, 2025 évértékelő, választás 2026, külpolitika, Trump-találkozó és a „pénzügyi védőháló”, gazdaság (Nagy Márton, repülőrajtos ígéret), Szőlő utca, Pride, Benes-dekrétumok, határon túli magyarok – kemény állításokkal: „A jövő nem a Fideszről szól”, „Iszonyatosan kínlódik a Fidesz”, „Orbán kormányzásának vége?”

A Visszaszámlálás évzárójában Ranschburg Zoltán politikai elemző, Hoffmann Tamás nemzetközi jogász és Üveges Gábor politológus értékelik 2025-öt és a 2026-os választásig hátralévő hónapokat.

Főbb pontok:

– Trump-vonal: szimbolika vs. kézzelfogható eredmény; a „védőháló”-narratíva

visszapattanása.

– Gazdaság: a „repülőrajtból” leállás; a kommunikáció már nem elég a valós gondokra.

– Társadalom/politika: celebpolitika, „old school” fordulat, a Fidesz kifáradása.

– Térképátrendezés: Tisza előnye több kutatásban; kétpólusúvá alakulás.

– Külhoni magyarok: vitatott szövetségek (Benes-dekrétumok ügye)

ITT NÉZHETŐ MEG

MINDENT ELTOLT AZ IDÉN A NER, AMIT CSAK LEHETETT

NÉPSZAVA / HOL ÉLÜNK? PODCAST
Műsorvezető: BATKA ZOLTÁN
2025.12.27.

Magára vette az évet az állampárt: Semjén Zsolt belebújt „Zsolti bácsi” bőrébe, Orbán Viktor magára húzta, hogy ő Bindzsisztán vérkorrupt vezére, Sulyok Tamás pedig vállalta: rá értették azt, hogy szatyor fing - erről is szó esett a Népszava közéleti podcastje, a Hol élünk? idei utolsó, évösszegző adásában.

Varga Dóra és Horváth Gábor főszerkesztő-helyettes, illetve Bálint Orsolya, a Visszhang melléklet szerkesztője arról is beszélgetett Batka Zoltán műsorvezetővel, hogy Magyar Péter és a Tisza áradása a NER elit fokozódó, önmagából kifordult őrületét hozta magával, egy sor kamunak bizonyult Orbán-vízióval, poloskázással, Pride-fenyegetőzéssel, hisztérikus valóságtagadással és egyre elmebetegebb AI-kampányokkal.

A 2025-ös év eseményei alapján a Fidesz-állammal szemben minden eddiginél nagyobb erővel ébred a polgári Magyarország: százezrek vonultak ki a Budapest Pride-ra, a fiatalság pedig testületileg mondott nemet a NER jövőfelélésére. 2026-ban Magyarország múltja és jövője csap össze minden eddiginél nagyobb erővel.

ITT NÉZHETŐ MEG

EZ VOLT A RADIKÁLIS VÁLTOZÁS ÉVE - KÜLPOLITIKA 2025-BEN, TAKÁCSY DORKÁVAL ÉS TAKÁCS MÁRKKAL

444.HU
Szerző: 444.HU
2025.12.26.

Külpolitikai szempontból is egy rendkívül intenzív év végéhez közeledünk. Bár az ünnepi elcsendesedés nem feltétlenül járja át a világpolitikát, Ukrajnában tovább dúl a háború, az béketárgyalásokat megelőző elő-elő-előtárgyalások újabb és újabb városokban folytatódnak, már szokásos vendégeinkkel, Takácsy Dorka Oroszország-szakértővel, és Takács Márk katonai szakértővel tekintünk vissza arra, honnan hova jutott a világ 2025-ben.

00:00 - Az új világrend éve?

05:55 - Európa védje meg önmagát?

12:38 - Kitől is kell megvédenie magát a NATO-nak?

18:55 - Orosz befolyásolási kísérletek

27:39 - Trump hangulatingadozásának hatásai Ukrajnára és Oroszországra

34:38 - Mit gondolnak a béketervekről Oroszországban és Ukrajnában?

41:15 - Donbasz helyzete, trendek a fronton 2025-ben

01:06:40 - Orbán Viktor továbbra is az orosz propagandamédia sztárja

01:16:54 - Mi jöhet 2026-ban?

ITT NÉZHETŐ MEG

FLASZTER 386. – RESZKESSETEK BELETÖRŐDŐK! – ITT A KARÁCSONYI FLASZTER!

FLASZTER / MAGYAR HANG
Műsorvezető: GYÖRGY ZSOMBOR
2025.12.26.

Évértékelő, a hétköznapi vitákon túlmutató, de cseppet sem lila ködös beszélgetésre ültünk össze Reichert János publicistával és Szerető Szabolccsal, a Magyar Hang főmunkatársával. A műsorvezető György Zsombor, a Magyar Hang főszerkesztője.

Milyen témák kerültek terítékre?

• Tarol a populizmus, de meddig fújható az ígéretlufi?

• Érték- és ideológiai válságba, légüres térbe kerültünk-e?

• Nem világos, ki támadott meg kit – állította az ukrajnai háborúról Orbán Viktor. Kivezeti Magyarországot a civilizált világból?

• Ha áprilisban újrázik a hatalom, elindulunk kifelé az unióból?

• Béke, biztonság, Pride, tiszás országjárás

• Lázár szlovákozik, Benes nem téma a kormánynak. Ki fideszes ma még és miért?

• Gyermekvédelem, botrányok, számít politikailag, vagy szinte csak a gazdaság helyzete dönti el a politikai mérkőzést?

• Távozott Gyurcsány, viszlát

• A szerbek egész évben tüntettek, mit tudnak ők, és miért nem robban a krumplileves

ITT NÉZHETŐ MEG

HOGY NE MÁSOK DÖNTSENEK HELYETTED – 2026-BAN SEM!

CSILLAGBRIGÁD
Szerző: CSILLAG DÁVID
2025.12.26.

👉Ebben a videóban arról beszélünk, hogyan tanuljuk (vagy nem tanuljuk meg) a kritikus gondolkodást gyerekként, szülőként és állampolgárként, mi köze van az mindennek a felelősségvállaláshoz és ahhoz, hogy ne váljunk mások eszközévé.

Szó lesz nevelésről, innovációról, politikáról, félelemről – és arról, mi történik, ha nem merünk kérdezni.

ITT NÉZHETŐ MEG

NÉPIEK ÉS URBÁNUSOK | A VIDÉKI LEVEGŐ MAGYARRÁ TESZ?

PARTIZÁN
Műsorvezető: VIDA KAMILLA
2025.12.27.

A beszélgetés a népi–urbánus vita történeti, fogalmi és eszmetörténeti rétegeire fókuszál. Számos kérdésnek utánamegyünk: hogyan alakult ki a konfliktus a ’30-as években, minek a hatására mérgesedett el a vita, és mi történt 1945 után, a szocializmusban, valamint a rendszerváltást követően. Hogyan lett a “népi” és “urbánus” egy a politikai fegyverek közül, de arra is kitérünk, hogy beszélhetünk-e a vita továbbéléséről. Vendégünk Tverdota György irodalomtörténész, és Lengyel Imre Zsolt irodalomtörténész.

ITT NÉZHETŐ MEG

PÉTER-FILLÉREK HELYETT SZÁZMILLIÁRDOK

NÉPSZAVA
Szerző: KEMÉNY ÁDÁM
2025.12.23.

Regnáló kormányunk tizennégy éve örvendeztette meg hazánkat újdonatúj Alaptörvénnyel, és ezzel az állami egyházpolitika alapjait is gyökeresen megváltoztatta. Az időközben eltelt évek alatt sok minden átalakult Magyarországon, a vallásosság visszaszorult, de a hatalom egyre inkább csúcsra járatja az egyházak támogatását.

A 2022-es népszámlálás szerint a magyar lakosságnak mintegy 42 százaléka vallotta magát hívőnek, a katolikusok aránya a 30 százalékot, a reformátusoké a 10 százalékot, az evangélikusoké az 1,8 százalékot, a többi felekezet aránya pedig még a 2 százalékot sem érte el a népesség körében. Figyelemre méltó, hogy a katolikus válaszadók száma húsz év alatt több mint 2,6 millió fővel, a reformátusoké kb. 678 ezer fővel, az evangélikusoké 128 ezer fővel, amíg az izraelitáké mintegy 5 ezer fővel lett kevesebb.

Sokat mond az is, hogy a 2001-es népszámláláskor még csak a népesség 10,8 százaléka, 2022-ben viszont már 40,1 százaléka nem is válaszolt a vallásra vonatkozó kérdésre. Templomba pedig becslések szerint csak az emberek 7-9 százaléka, ezen belül a 30 év alattiak 4 százaléka jár hetente, és részben inkább csak azért, mert szokás a faluban, elvárja a munkaadó, stb.. Megjegyzendő, hogy Európa legnagyobbrészt szekularizált, és az országok többségében a vallás magánügy, továbbá az egyház tagjai adót fizetnek.

Az egyházak finanszírozása igencsak változatos, a majdnem teljes szétválasztást megvalósító francia modelltől a meglepő belga megoldásig sok minden előfordul: ott nemcsak az egyházak, hanem az ateista (!) szervezetek is kapnak támogatást a büdzséből.

A MAGYAR STATISZTIKA MINDENESETRE DRASZTIKUS ESÉST JELEZ. Úgy tűnik, hogy az emberek egyre kisebb hányada igényli valamiféle transzcendens entitás közreműködését. Ezt a világszerte érvényesülő tendenciát, amely az egyházi intézmények befolyásának csökkenéséhez vezet, a leggyakrabban a modernizációnak, a szekularizációnak és a technológiai fejlődés hatásának tudják be. Gondoljunk a természeti jelenségekkel kapcsolatos egykori félelmekre, a tudatlanságra, ami mára jelentősen visszaszorult, vagy arra, hogy a tudományos gondolkodás terjedésével egyre nyilvánvalóbbá vált a vallásos hit és az előbbi helyébe lépő „észszerű bizalom” lényegi különbsége.

Az észszerű bizalom (reasonable trust) kifejezés egy olyan bizalmi állapotot ír le, amely nem a puszta érzelmeken, hanem logikus bizonyítékokon és tapasztalatokon alapul. Ez a magatartás élesen különbözik a (vallásos) hittől, mivel nem igényli a racionálisan bizonyíthatatlan mítoszokat és hiedelmeket, hanem inkább a megbízhatóságra és a józan észre apellál. Pl. elfogadom, hogy létezik Amerika, pedig sohasem jártam ott, de láttam róla fotókat, filmeket, telefonon beszéltem a Bostonban élő nagybácsival, stb.. Mindez elegendő ahhoz, hogy közvetlen érzéki benyomás nélkül is biztosan állíthassam, Amerika létezik...

ITT OLVASHATÓ

EGY MEGHITT BESZÉLGETÉS SZILY NÓRA ÉS MAGYAR PÉTER KÖZÖTT

TISZA TV
Beszélgetőtárs: SZILY NÓRA
2025.12.24.

Egy meghitt beszélgetés Szily Nóra és Magyar Péter között...

ITT NÉZHETŐ MEG

LAKNER ZOLTÁN: ÖRÖKRE ELDŐL A SORSUNK, HA MAGYAR PÉTER VESZÍT 2026-BAN? | A TE PODCASTOD #44

A TE PODCASTOD
Műsorvezető: SZŰCS VIKTOT
2025.12.26.

2026 valóban örökre eldöntheti Magyarország sorsát? A mai évértékelő epizódban Lakner Zoltán politikai elemzővel beszélgetünk arról, mi történt 2025-ben, és mi következhet 2026-ban politikai, társadalmi és mentális szempontból. Szó esik Orbán Viktor évértékelő ígéreteiről, a Fidesz elmúlt éveinek botrányairól, Magyar Péter szerepéről és felelősségéről, a TV2-n látható Sztárban sztár politikai jelentőségéről, az AI és a propaganda kapcsolatáról, valamint arról, hogy hol vannak még fékek egy ennyire túlfűtött rendszerben.

Ez az adás nem pártpropaganda, nem gyors vélemény, hanem egy mély és őszinte politikai beszélgetés arról, hogy mit él át ma a magyar társadalom, miért szorong ennyire sok ember a politikától, és hogy van-e még valódi mozgástér 2026 előtt... vagy után.

Témák az adásban többek között:

- 2025 valóban „fantasztikus év” volt?
- Mennyit bír el egy társadalom botrányokból?
- Magyar Péter fejlődése és kihívásai
- A Fidesz médiagépezete és a TV2 szerepe
- AI, manipuláció, politikai kampányok
- Idiokrácia vs. demokrácia
- Lehet-e oktatásalapú jövő Magyarországon?
- Osztogatás, infláció, BMW gyár, adatlopás, repülőrajt, Szőlő utca, adótervek, a gépek

lázadása, polgárháború, DPK, Beneš-dekrétumok
- Hogyan ne őrüljünk bele a politikába egyénként és közösségként?

Év végi elemző beszélgetés Lakner Zoltánnal 2025-ről, Magyarország jövőjéről és az összefüggésekről.

ITT OLVASHATÓ

„NEM KÉSŐ MEGFORDULNI AZ ÚTON” – VISKY ANDRÁS SPIRITUÁLIS ELKÉNYELMESEDÉSRŐL ÉS AZ EGYHÁZ POLITIKAI MEGKÍSÉRTÉSÉRŐL

VÁLASZ ONLINE
Szerző: ABLONCZY BÁLINT
2025.12.24.

A Válasz Online elsőként számolt be annak idején Visky András nem sokkal később nagy közönségsikert aratott Kitelepítés című kötetéről, amelyben megírta édesanyja, hat testvére és saját maga száműzetését a Duna-deltába a román kommunista diktatúra idején. A nemrég megjelent Illegalistákban az 1956-os magyar forradalom utáni romániai megtorlás idején súlyos börtönbüntetésre ítélt református lelkész édesapja és társai történetét dolgozta fel. „A gonosz külvilág ostorozása helyett érdemes önvizsgálatot tartanunk, vajon mi valóban Krisztus megszületésére vágyunk-e? Jelent számunkra valamit saját keresztyénségünk, vagy csak másokkal szembeállítható identitást látunk benne?” – mondja a december elején Prima Primissima-díjjal kitüntetett kolozsvári író-dramaturg. Karácsonyi nagyinterjú...

ITT OLVASHATÓ

2025-ÖS JÓ HÍREK, TELEX ÉVZÁRÓ SZABÓ ANDREÁVAL ÉS DÉVÉRTÉKELŐ

DAVE VILÁGA
Szerző: Dave
2025.12.26.

Mik voltak 2025 legjobb hírei?

Hogyan látja a Dave ezt az évet, és hogyan látja Szabó Andrea, akivel a Telex készített interjút?

Ki áll most nyerésre? A Tisza vagy a Fidesz?

Milyen volt a Dave Világa számára ez az év és mi fog változni a jövőben a csatornán?

Ez itt az ilyenkor szokásos DÉVÉRTÉKELŐ!

Szabó Andrea: Biztos vagyok benne, hogy Orbán látja a valódi számokat

• Szabó Andrea: Biztos vagyok benne, hogy Or...

ITT NÉZHETŐ MEG

L. RITÓK NÓRA: AZ EGYHÁZAK ÉS A SZEGREGÁCIÓ

TANÍ-TANI ONLINE
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2025.12.15.

Az oktatási szegregáció és az egyházi iskolahálózat ezt erősítő hatása az utóbbi években meghatározó folyamat lett az iskola esélykiegyenlítő funkciójának elvesztésében.

Sokan emeltünk szót ellene, hiszen a következményei beláthatatlanok, de érdemi változás nem történt. Nekem is keserves, de nagyon tanulságos megtapasztalás volt az öt évig tartó harc, amiben próbáltam itt, helyben egy egyeztetési-együttműködési helyzetet létrehozni a református egyház, a minisztérium (akkor még EMMI), az önkormányzatok, a települési egyházi és állami iskolák között. Maga a forma létrejött, még aláírásával is megpecsételte mindenki, hogy dolgozik az ügyön, de nem történt változás. Én személy szerint sokat sérültem, méltatlan beszélgetésekben próbáltam szembesíteni a valós helyzettel az érintetteket, hiába.

Végül elismertem a vereségem, és feladtam. Megértettem az érdekeket, de nem sikerült elmozdítani senkit a saját álláspontjáról.

Az önkormányzatok érdeke, hogy a jobb társadalmi státuszúakat megtartsa a településen, jogos igény, hát támogatja a kettészakított oktatást. Az egyház érdeke, hogy a néhány idős emberre apadt gyülekezetek létszámát megnövelje, és nem fontos ehhez őszintén vallásosnak lenni. Elég az iskolai kötelezettségek mentén megjelenni a templomban. A szülők érdeke pedig, hogy a gyerekük az ő igényeiknek megfelelő képzést kapjanak. A jobb társadalmi státuszúak megfelelő infrastruktúrával, szakemberekkel, csoportbontásokkal, változatos tanórán kívüli fejlesztési lehetőségekkel bíró oktatást akarnak, és nem szeretnék, ha a pedagógusok figyelme megoszlana a plusz pedagógiai munkát igénylő, szociokulturális vagy egyéb hátránnyal küzdő gyerekek és az övéik között. A generációs szegény, roma szülő igénye csak annyi, hogy a gyereke szeressen iskolába járni, ismerősök között legyen, ők nem tudnak a minőségi oktatás elérésével mit kezdeni. A saját iskolai élményeik szerint élik meg a helyzetet, és nincs, aki azon munkálkodna, hogy ehhez másféle motivációjuk legyen.

Nem tagadom, annak idején próbáltam én is minden követ megmozgatni, a sajtóban és hivatalosan is, járt ez ügyben nálunk az ombudsman is, de nem történt továbbra sem semmi. Ezért nem kis örömmel fogadtam több, most (2025-ben) nyilvánosságra hozott vizsgálatot / jelentést — köztük az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala (AJBH) legutóbbi állásfoglalását — ami arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyházi iskolák szerepe „kiemelt” a roma gyermekek iskolai szegregációjában. Reménykedtem, hogy ha újra a közbeszéd része lesz, talán elindul valami. De erre jött a döntéshozói reakció, a jelentés eltűnt, ám addigra már felkapta az ellenzéki sajtó, és nem lehetett ennyivel semmissé tenni az ügyet.

Olvastam a cikkeket, véleményeket, a Szemlélekben megjelent szakértői írásokat is, néztem a riportokat a televízióban. És minden a szerint a forgatókönyv szerint ment, amelyet megéltem, évekkel ezelőtt. Az egyház cáfol, és nem ismer el semmit. A mondatok pedig ugyanazok. Először is, hogy az állami iskolák között is előfordul szegregáló hatás… előbb azt oldják meg, mielőtt az egyházi iskolákkal foglalkoznak. Mennyire tipikus lett ez mára ez is! Nem az a lényeg, hogy valaki hibázik, hanem az, hogy azt a hibát más is elköveti. Azt kell kihangosítani, előretartani pajzsként. Csakhogy ettől a saját hiba még ugyanaz marad.

Egy kutatás szerint 2010-ben az egyházi iskolák között jóval kevesebb volt olyan, ahol a roma tanulók aránya alacsony volt — de 2016-ra az ilyen iskolák száma megnégyszereződött (azaz sok olyan egyházi iskola jött létre, amely gyakorlatilag „romamentes”), még azokon a településeken is, ahol korábban nem volt egyházi iskola.

Aztán láttam a jól ismert cinikus mosollyal előadott mondatot is: ó, hát a mi kapunk mindenki előtt nyitva áll… arról mi nem tehetünk, hogy a szülők így döntenek… nem befolyásolhatjuk őket. Hányszor hallottam ezt is! Miközben pontosan tudja mindenki, hogy indirekt eszközrendszert építettek ki azért, hogy távol tartsák a számukra nem kívánatos társadalmi csoportot az iskoláiktól. A szelekciós hatás nehezen bizonyítható, főleg, ha a szándék épp arra irányul, hogy elfedjék azt.

Hallhattam megint az „ugyanannyi támogatást kapunk” érvelést is, amiről megint csak tudjuk, hogy nem így van, hiszen az alaptámogatás mellé mások is járnak, nem beszélve az egyházi iskoláknak járó kedvezményekről. Ha ezt valaki nem hiszi, menjen csak be egy állami és egy elitista egyházi iskolába, és a saját szemével láthatja a különbséget. Azért írom így, hogy elitista, mert írtak nekem pedagógusok olyan iskolákból, melyeket szegregáltként vett át az egyház, talán, hogy ezzel igazoljanak valamit, és náluk nincs jobb helyzet, mint egy szegregált állami iskolában. Mert az egyházi fenntartó is képes két különféle viszonyulással működni.

Mielőtt bárki rögtön sértésnek venné, amiket leírtam, természetesen a kép nem homogén. Ott vannak a szerzetesrendek iskolái, amelyek között van olyan, ahol a szegénységben élők vannak fókuszban. Vannak pozitív példák, ahol integrált oktatást visznek, de a mintázat nem változott az utóbbi 10-15 évben. Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala (ombudsman) 2025-ös jelentése egyértelműen kimondja: az egyházi iskolák térnyerése az utóbbi években a roma gyerekek iskolai szegregációjának egyik fő mozgatórugója lett.

Az állam és az egyház összefonódott, és próbál tartani valamiféle keresztény értékrend szerinti működést, ami azonban sok sebből vérzik, és nemcsak az oktatásban. Ez anomáliákat, kedvezőtlen társadalmi változásokat generál, aminek a felelősségével egyszer szembe kell néznie a regnáló hatalomnak, és az egyháznak is.

Nem tudom, hogy a szabad iskolaválasztás ténye, amit a demokrácia nagy vívmányának éltünk meg a rendszerváltás után, önmagában előidézte volna-e ezt a helyzetet, felerősítette volna-e ennyire az oktatási szegregációt, vagy megmaradt volna azon a szinten, amin mindig is volt, néhány leszakadó településen, vagy az iskolákon belüli „tagozatos” osztályokban realizálódva. Lehet, nem tartanánk itt, ahol most vagyunk, ha az egyházi iskolarendszer nem így épül fel. De felépült, és ezzel óriási terhet tett a társadalomra.

Az egyház pedig nem néz bele ebbe a tükörbe, továbbra sem. „Kerek” történetnek tartja, hogy a szegényeken való segítést a missziók körében végezzék, de az iskoláikban ne érvényesítsék ezt – az egyházban egyébként alapvető – szempontot.

Mára elcsendesedett újra minden. Az érdekek hálójában marad az oktatási szegregáció, állami-egyházi közreműködéssel. A következményeit pedig a jövő társadalma viseli majd.

ITT OLVASHATÓ

GYÁNI GÁBOR: A DEKLASSZÁLÓDÁS TAPASZTALATA

ÉLET ÉS IRODALOM /PUBLICISZTIKA
Szerző: GYÁNI GÁBOR
2025.12.18.

A szegénység mai hazai mértéke kulcskérdéssé is válhat a jövő évi választási csatározások hangzavarában. A szegénységhez vezető egyik út a társadalmi lesüllyedés, a deklasszálódás, aminek érdemes külön is figyelmet szentelni. A deklasszálódásnak hosszú és változatos a története, amelyről viszonylag ritkán és nem feltétlenül tényleges jelentésének megfelelő módon beszélnek a történészek, szemben azzal, ahogy egyes társadalmi csoportok felemelkedéséről szólnak. Miért is?

A mobilitás imázsa

A kapitalizmus apológiája, a liberális társadalomszemlélet nagy súlyt helyez a születőben lévő, majd idővel megcsontosodó új társadalmi berendezkedés pozitív oldalának kidomborítására, amely megegyezik a felemelkedők tapasztalatával. Így kölcsönöz ez a szemlélet normatív értelmet a mobilitás fogalmának, melyet a társadalmi haladás feltételeként és következményeként tudatosít. Különösen áll ez az ún. strukturális asszimiláció fogalmára, amely a modernizáció (az iparosodás, az urbanizáció stb.) szükséges velejárójaként fejezi ki a tudomány nyelvén a kívánatos társadalmi fejleményeket. Ennek értelmében a foglalkozási szerkezet átalakulása, a modernizálódása elkerülhetetlenül idézi elő a strukturális mobilitást: ekkor a parasztból (az agrár kistermelőből) ipari proletár lesz, ami egyének nagy csoportjainak a felfelé irányuló elmozdulása, mert az ipar (kivált a modern gyáripar) a megélhetés modernebb intézményi letéteményesének számít a mezőgazdasághoz képest. Legalábbis így fest a helyzet a modernizációt feltétlenül helyesnek tekintő szemlélő számára. Annak a történelmi szereplőnek a szemszögéből azonban, aki ennek a gyökeres átalakulásnak a hatására veszti el a földjét, a műhelyét vagy a boltját, és ezzel együtt életformát is kénytelen váltani, már nem biztos, hogy ez nem süllyedés, nem státusvesztés-e inkább, mint emelkedés. Ekkor ugyanis az illető – elvesztve addigi önálló egzisztenciáját, s vele együtt a magánemberi autonómiáját – a bérmunkás függő állapotába jut, ami olykor jövedelmi süllyedéssel is együtt járhat. Ezt a jelenséget a baloldali, a rendszerkritikus társadalomszemlélet annyiban tünteti ki csupán a figyelmével, amennyiben a proletarizálódás tendenciáját a kapitalizmus forradalmi úton való meghaladásának feltétlen zálogaként értékeli.

Nem változtat sokat ezen a helyzeten az ún. cirkuláris mobilitás fogalmával leírt gyakori fejlemény számbavétele sem. Ez esetben helycsere történik az egyes társadalmi pozíciókban, az értelmiségiből például munkás, a munkásból pedig értelmiségi lesz, változatlan, netán strukturálisan változó külső körülmények közepette. A vesztes, a lefelé mobil ember tragédiája ekkor is könnyen észrevehető, bár – a társadalmi igazságtalanságok korrigálása címén – a társadalmi helycsere akár még igazolható is valami módon. Ékes példa rá a szocialista kori irányított mobilitást igazolni hivatott ideológiai apológia. Ennek tanítása szerint a valamikori népnyúzó felső és középosztályoknak – a társadalmi igazságosság jogcímén – szükségképpen át kell adniuk a helyüket a korábban általuk elnyomott alsó rétegek tagjainak. Az viszont már erősen kétséges, hogy a cirkuláris mozgás egyenértékű a gazdasági-társadalmi és politikai berendezkedés modernebbé válásával, ahogy azt a vele összefüggő ideológiai igazolás fennen hirdeti. A kommunista politikai-gazdasági-társadalmi berendezkedés például végül nem váltotta be a kapitalizmus meghaladását célzó ígéretét.

Mindamellett olykor még a tudományos diskurzusban is összemossák a strukturális és a cirkuláris mobilitás fogalmát. Ezt azzal a tudatos vagy nem kellően reflektált szándékkal teszik, hogy „haladónak” tüntethessék fel az egyszerű társadalmi helycserét a diktatúra történelmi szükségszerűségét alátámasztandó. Azt sugallják ezzel, hogy a strukturális mobilitáshoz elengedhetetlen a cirkuláris mobilitás kikényszerítése, mert csak új emberek pozícióba emelése garantálhatja az üdvösnek gondolt fejlődést. Ezért is állítják be pozitív fejleményként a helycserékkel megoldott strukturális mobilitás erőltetését, amely ráadásul a múltbeli társadalmi igazságtalanságokat és méltánytalanságokat igazítja helyre, közelebb hozva ezáltal az ideális egyenlőség vágyott világát. Ennek az álságos megoldásnak a törekvését látjuk viszont a NER gazdaság- és társadalompolitikájában is, amelyet szintén nem követ tényleges gazdasági és társadalmi modernizáció...

ITT OLVASHATÓ