PERINTFALVI RITA: TEGNAP AZZAL LEPTEM MEG IVÁNYI GÁBORT, HOGY ÉDESANYJA VERSÉT SZAVALTAM EL NEKI!

PERINTFALVI RITA PUBLIK
Szerző: PERINTFALVI RITA
2026.03.11.

Csodálatos Kiállás és szolidáris jótékonysági est zajlott tegnap este a Vörös Neon Bárban, amit Paál Emese Dóra az Oltalom Egyesülettel együtt szervezett. Én Gábort azzal szerettem volna meglepni, hogy elszavalom azt a verset, amit Gábor édesanyja Iványi Tiborné Sinka Magdolna költő, műfordító, lelkigondozó, prédikátor még a 70-es évek Magyarországán írt és ami miatt politikai támadások kereszttüzébe került. Ehhez a vershez pedig írtam egy saját prózát, amit csak erre az eseményre szántam. Ebben a szövegben összekapcsoltam Iványi Gábor jelenét és a családja gyökereit, hogy megmutassa, a diktatúra arca mindig ugyanolyan, csak a színe más: hol vörös, hol barna.

A Kontroll jóvoltából az egész jótékonysági műsort megnézhetitek, beteszem a hozzászólások közé. A verset és a prózámat 3:33 és 3:43 között nézhetik vissza. Ahogy azokat az adományozási lehetőségeket is a kommentek között találjátok, amivel még ma is tudtok kapcsolódni a jótékonysági akcióhoz.

Iványi Tiborné Sinka Magdolna:
Csodálatos országban…

Csodálatos országban járunk.
Ruhánk szerény, cipőnk kissé kopott,
De hisz’ feltűnni úgyse’ vágyunk,
S lelki szegények itt a boldogok.
Lábunk alá nem simul aszfalt,
Utunk göröngyös és tövis szegi,
De szívünk sohasem tapasztalt
Szép bukkanók fenségét élvezi.

Csodálatos országban járunk…
Itt kétszer csattan mindig a verés.
Kényszerútra ráadást szánunk,
A szenvedés itt szép kitüntetés.
Hegyekre hág a sánta lába,
A görbe hátú terheket cipel;
Megyünk, megyünk, nem nézünk hátra,
És nem cserélünk soha, senkivel.

Csodálatos országba járunk,
hol szivárványszínű a ború,
S ha néha völgybe kell leszállnunk,
Senki se’ fél, senki se’ szomorú.
A bölcs beszélget Istenével,
A hebehurgya ismerni tanul,
A kacér felnézni is szégyell,
S végtelen boldog, kinek könnye hull.

Csodálatos országban járunk…
Ha széles útról könnyű élet int,
A szívünk védjük, meg sem állunk,
A keskeny ösvényt választjuk megint.
Csalogat újra múlt lidérce,
Ledér világ, nagy kultúrörömök:
Egy keresztbe fogódzunk félve,
Vágyunk a szent, a tiszta, az örök.

Csodálatos országba járunk,
És gyolcsot őrzünk rongyaink alatt:
Megtöltött mécsünk, mirtuszágunk
S tűzben kipróbált drága aranyat,
Mert majd egy égi jeladásra
Elfáradt szívünk utolszor dobog,
S vonulunk a nagy vacsorára:
Királyi mátkák, hűek, boldogok

u.i. Később a saját prózámat is megosztom Veletek.

ITT OLVASHATÓ