TÓTA W. ÁRPÁD: A SAS KAPKODNI KEZDETT, MOSTANRA PEDIG MÁR KOTKODÁCSOL

HVG360
Szerző: TÓTA W. ÁRPÁD
2026.04.09.

Ha a hatalom veszít, az persze nem jelenti azt, hogy mostantól másképp leszünk egyformák. Nem erre adunk felhatalmazást, hanem pont arra, hogy lehessünk sokfélék, különbözőek, a mélyen hívő falusi kertésztől a liberális leszbikusig. Akik most együtt indulnak el. Nem azért, mert pont ugyanazt gondolják, hanem mert mind kinőtték Orbán ketrecét. Aztán majd vigyázunk, hogy ne építsünk új ketrecet.

Orbán Viktor másfél évtized uralkodás után szembenéz eddigi legerősebb kihívójával. Elsütötte az összes trükkjét. A fölényes lekezelést, az örökké való hatalom gőgjét. „Reménytelen helyzetben lévő emberek kétségbeesett próbálkozásával a kormány nem foglalkozik.” Ó, a sas akkor még nem kapkodott. Aztán a reménytelen helyzetben lévő ember köré gyűlt a remény. És

"a sas kapkodni kezdett, mostanra pedig már kotkodácsol."

Ellőttek minden töltényt, pénzügyektől a magánéletig. Dübörgött a hazaárulás vádja, a brüsszelezés, ukránozás, a lopott pénzből, kontraszelektált suttyókkal üzemeltetett propaganda monoton kántálása. A habzó vicsorgás gyermekotthonok előtt, aminek az állami pedofília rettenetes vádját kellett volna elfednie, de csak felerősítette. A titkosszolgálatok támadása, szintén eredménytelenül, csúfos lebukással a végén.

Semmi sem működött. A gépezet, ami oly könnyen bánt el filozófusokkal, egyetemistákkal, tanárokkal és újságírókkal, most csődöt mondott. A kontraszelektált suttyók egyre dühödtebben verték az asztalt, és egyre frusztráltabban látták, hogy nincs hatásuk. Megjelent a félelem, hogy az útonállásnak vége szakadhat, a nullasággal szerzett jövedelem veszélybe került.

Nem dolgozták fel a kudarcot a mai napig. A jelenséget ismerjük a történelemből. A szocializmusban időről időre előrukkoltak fiatal közgazdászok azzal, hogy ők felismerték a hibát: nem jó, ha egy vállalat nem tud megbukni akkor se, ha szart gyárt. Aztán szóltak nekik, hogy hiszen ez a szocializmus lényege.

A Fidesz körül kialakult egy egész ökoszisztéma. Mindenre alkalmatlan, lényegében írástudatlan idióták verik a tamtamot, és nem lehet őket kirúgni, mert senkit sem hagyunk az út szélén. Ha valaki minőséget akarna produkálni, azt viszont kivetik a soraikból, hiszen emelné a normát, és azt ez a toprongyos gárda már nem tudná teljesíteni. És

nem ismerték fel, hogy az ütéseik csak erősítik a hőst. Nem látták a vértezetet, amit a remény rajzolt a főhős mögé. Ez a plot armor, a dramaturgiai páncél – ha a film róla szól, akkor nem halhat meg az elején. Sem a közepén. Akkor ez a végéig tart – ott aztán elbukhat, vagy fanfárokkal ünnepli a győzelmet.

Maradt még néhány piszkos trükk: szavazatvásárlás, fenyegetés, a szánalmasan besült bombaszínjáték újrajátszása. Ám a hatalomvesztés kézzelfogható közelsége ezeket most már nagyon kockázatossá teszi. Akadnak a csúcson bűnözők, akiknek már minden mindegy. De valakiknek végre is kellene hajtani a további aljasságokat, és túl nagy a rizikó, hogy hónapokon belül börtönbe kerülnek ezekért. Úgyhogy nyugi. Ne féljetek!

Orbán ellenzéke győzelemre készül. Másfél millió választó nőtt fel ebben a rendszerben, és ők most sosem látott tömegben indulnak ikszelni.

Az optimizmust leginkább az a félelem árnyalja, hogy a győzelem nem lesz elég elsöprő, magyarán nem jön össze a kétharmad. És akkor nehéz lesz. Ez bizony megeshet, de nem a játszma vége.

A pálya meredeken lejt a kormánypártnak. A sima győzelemhez is aránytalan túlerő kell. Aztán jöhet az utómunka.

Takaicsi Szanae japán miniszterelnök tavaly vette át a hatalmat a pártjában kialakult válság nyomán. Friss népszerűsége elég erőt adott neki, hogy továbblépjen, és idén februárban előrehozott választáson megszerezze a totális többséget. Magyarországon ilyen még sosem történt. De semmi sem zárja ki, hogy kormányváltás után meginduljon az elszámoltatás előkészítése. A legundorítóbb, legfelháborítóbb bűnök feltárása mindenki előtt – azok számára is, akik eddig nem akartak tudni róluk. És aztán a sebeit nyalogató, megtört, forró krumplikat egymásnak dobáló Fidesszel végleg le lehet számolni egy új választáson.

A másik lehetőség a népszavazás, amit az új kormány bármikor kezdeményezhet. Ez is keresztülvihet olyan döntéseket, amelyekhez kétharmad kellene. A részleges győzelem hosszú mámorában simán összehozható az eredmény. Úgyhogy nem kell félni attól sem, hogy egy lépésben nem sikerül beadni a mattot.

Ezt a hatalmi gépezetet elég megroppantani sima többséggel.

Az egész mitológiájuk arra az otromba hazugságra épül, hogy ők azonosak a teljes nemzettel. Ezt az eddigi választások is rendre megcáfolták, hiszen hárommillió támogató kétmillió ellenzékivel szemben nyilván nem egységes akaratot tükröz. Ha viszont konkrétan veszítenek, akkor ennek a legendának nincs tovább.

És ha veszítenek, az persze nem jelenti azt, hogy mostantól másképp leszünk egyformák.

Nem erre adunk felhatalmazást, hanem pont arra, hogy lehessünk sokfélék, különbözőek, a mélyen hívő falusi kertésztől a liberális leszbikusig. Akik most együtt indulnak el, hogy leszámoljanak a maffiával, amely mindkettőjüket hülyének és ellenségnek nézte. És megy velük a húszéves anarchista, a megalázott rokkant, a kiégett tanár, a nélkülöző tudós, a vízért imádkozó gazda, az egyháza elkurvulásától rettegő pap, a kisvárosi polgármester. Nem azért, mert pont ugyanazt gondolják, hanem mert mind kinőtték Orbán ketrecét.

Aztán majd vigyázunk, hogy ne építsünk új ketrecet.

ITT OLVASHATÓ