ÁGOSTON LÁSZLÓ: KÉPVISELVE VAGYOK, LÁTSZÓDOM, HALLANAK

FACEBOOK
Szerző: ÁGOSTON LÁSZLÓ
2026.05.24.

Azon az estén arra kért minket, hogy bízzunk az igazságszolgáltatásban.

Abban a magyar igazságszolgáltatásban bízzunk, amiről gyerekkorom óta azt tanultam, hogy csak a kisembert bántja, a nagy halakat mindig szabadon engedi.

Sosem tagadtam, hogy tele vagyok haraggal, sértettséggel és nem szégyellem bevallani, hogy bosszúvággyal is.

Azért mégiscsak a legjobb éveimet vették el, azért mégiscsak az arcunkba röhögtek, amíg erőszakoltak éveken át...

Azért mégiscsak a szüleinket, a barátainkat, a gyerekeinket tanították gyűlöletre, hogy ellophassanak mindent, ami nincsen lecsavarozva, de még a csavart is.

És akkor Magyar Péter felállt a színpadra és arra kért, hogy ezt engedjem el. Koncentráljak arra, hogy újjá tudjuk építeni a lebombázott, szétmérgezett, sóval behintett kapcsolatokat magyar és magyar között.

Ők majd képviselik a haragomat.

Nem tudok elmenni a párhuzam mellett: ahogyan a Messiás kéri a keresztény mitológia szerint a hívőit, hogy adják át a bosszút istennek, és próbálják szeretni az ellenségeiket.

Erős, mi?

De aznap este megértettem az igazságát, mert megértettem, hogy ha az történne, amit szívem szerint tennék, Magyarország generációkra ragadna az Észak-Balkánon Európa helyett.

És mert azóta képviselve érzem magam. Látom Ruff Bálint szikrázó szemeit és hallom Magyar Péter ökölbe szorult szavait.

Azt látom, a Tisza képviselői vagy azt csinálják, amit én tennék a helyükben, vagy jobban csinálják, mint ahogyan én gondolnám.

És ez egy nagyon izgalmas, új érzés.

Képviselve vagyok.
Látszódom.
Hallanak.

Nyilván leszek én még kritikus, leszek én még elégedetlen, de most még mindig a mézes hetek zajlanak. Vagy ez fenntartható lenne hosszabb időn keresztül is?

Egyelőre azt tapasztalom, hogy a dolgok jó irányba mennek, teszik a dolgukat azok, akik hozzáférnek a valódi információkhoz és látom, ahogy szorul a hurok a felelősök körül.
Angolul "őrkutyának" (watchdog) hívják a kormányt felügyelő civil szervezeteket és civileket. Azt gondolom, a magam módján, én is egy ilyen tomboló őrkutya voltam tíz évig.

Most hallgatok, mert futnak a betolakodók és nem akarok beállni a döglődő oroszlánt rugdosók közé.

Béke lett. Nálam, a lelkemben, a családomban legalábbis.

És elkezdtük azt a mérhetetlen gyászmunkát, amire a korábbiak feldolgozásához szükség van.

Mert el kell gyászolni azt, hogy ez végig lehetett volna ilyen is.

Élhettem volna boldogan a hazámban.

Nem volt szükségszerű, hogy meghurcoljanak mindenkit, aki szeretni, nem pedig kizsákmányolni akarta Magyarországot.

Őszintén szólva, nem tudom, hogyan tovább - és ez baromi jó. Ennek az Facebook-oldalnak is meg kell találnia az új hangját, mert Magyarország hangvétele is megváltozott.
Sokkal jobban az előnyére és sokkal nagyobb mértékben, mint valaha álmodni mertem volna.

Lettek új lehetóségek. Felálltunk a tolószékből.

Csodálatos érzés azt tervezgetni, mit kezdjünk az újonnan kapott egészsegünkkel.

ITT OLVASHATÓ