2000 MILLIÁRD HIÁNYZIK – HOVA LETT A NYUGDÍJASOK PÉNZE?

HÍRKLIKK / KLIKKTV PLUSZ
Szerző:
2026.06.

A nyugdíjrendszer jövője körüli vita egyszerre gazdasági, társadalmi és politikai kérdésként jelent meg abban a beszélgetésben, amelyet a KlikkTV Egyenleg című műsorában folytatott Korózs Lajos és Karácsony Mihály. A felek nem csupán a jelenlegi rendszer fenntarthatóságát vizsgálták, hanem azt is, hogy milyen irányba lehetne elmozdítani egy olyan struktúrát, amely egyszerre biztosítja a költségvetési stabilitást és az idősek méltányos ellátását. A vita egyik kiindulópontja az volt, hogy a magyar és az európai nyugdíjmodellek között folyamatos feszültség húzódik a „fenntarthatóság” és a „méltányosság” elvei között.

Fenntarthatóság és méltányosság feszültségében

A beszélgetésben Korózs Lajos hangsúlyozta, hogy Európa-szerte két nagy logika határozza meg a nyugdíjpolitikát: az egyik a pénzügyi fenntarthatóságot, a másik a szociális igazságosságot helyezi előtérbe. „Ha egy fiskális pénzügyes írja a nyugdíjrendszert, akkor az a logika, hogy meg kell szorítani, hogy felesleges ennyit adni, a fenntarthatóságot kell biztosítani” – fogalmazott, hozzátéve, hogy ezzel szemben a szociális megközelítés az igazságosságot és a szolidaritást tekinti elsődlegesnek. Szerinte Magyarországon is ez a két szemlélet feszül egymásnak, és ebből adódnak a rendszer alapvető ellentmondásai.

A politikus úgy vélte, hogy a jelenlegi rendszerben halmozódó feszültségek már társadalmi konfliktusokat is generálnak, ezért „sürgősen hozzá kell nyúlni a nyugdíjrendszerhez”. Érvelésében kitért arra is, hogy Európa több országában nyugdíjas tüntetések zajlanak, és egyre több helyen jelennek meg nyugdíjas érdekképviseleti pártok, ami szerinte jól mutatja, hogy az idősek érdekei sok helyen nem kapnak megfelelő politikai súlyt.

Politikai döntések és európai kötelezettségek

A vita másik hangsúlyos eleme az volt, hogy mennyiben tekinthető a nyugdíjrendszer finanszírozása technikai vagy politikai kérdésnek. Korózs Lajos szerint a rendszer nem omlik össze önmagától, mert annak működése alapvetően politikai döntéseken múlik: „egy nyugdíjrendszer nem tud tönkremenni, az államon múlik, és politikai döntések tömkelegét kell meghozni”. Hozzátette, hogy a források elosztása mindig prioritási kérdés is.

A beszélgetésben szóba került az Európai Unióhoz való viszony is. Elhangzott, hogy Magyarország korábban vállalt bizonyos nyugdíjreform-lépéseket, amelyek azonban nem valósultak meg a megadott határidőkig. Ez a vita szerint nemcsak politikai, hanem pénzügyi következményekkel is járhat, különösen az uniós források hozzáférése szempontjából. A szereplők szerint a reform elmaradása hozzájárul a jelenlegi bizonytalansághoz, miközben az európai elvárások továbbra is fennállnak.

Karácsony Mihály ezzel összefüggésben azt hangsúlyozta, hogy a szolidaritás erősítésére több jogi és intézményi alap is létezik, amelyekre lehetne építeni. Ugyanakkor szerinte a jelenlegi rendszerben a feladatok túlságosan szét vannak tagolva, ami megnehezíti az átlátható működést és a hatékony döntéshozatalt.

2000 milliárd, állami hatékonyság és a rendszer tartalékai

A beszélgetés egyik legmarkánsabb pontja a források kérdése volt. Korózs Lajos szerint nem feltétlenül forráshiányról van szó, hanem az állami működés hatékonyságáról. Ennek alátámasztására több példát is említett, köztük azt, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal adatai szerint a behajthatatlan kinnlevőségek összege meghaladja a 2000 milliárd forintot. „Hát ezt én nem tudom behajtani? Hát milyen állam?” – tette fel a kérdést, utalva arra, hogy szerinte ez az összeg önmagában is jelentős nyugdíjforrást jelenthetne.

A vita során felmerült az áfa-rés, a feketemunka és az árnyékgazdaság kérdése is, amelyek mind hozzájárulnak az állami bevételek csökkenéséhez. A résztvevők szerint ezek kezelése nélkül nehéz hosszú távon stabil nyugdíjrendszert fenntartani. Karácsony Mihály ehhez hozzátette, hogy az állami feladatok leépítése és az ellenőrzési kapacitások szűkítése is hozzájárul a rendszer gyengüléséhez, példaként említve a munkavédelmi ellenőrzések visszaszorulását.

A beszélgetés kitért az alapnyugdíj kérdésére is, amelyet mindkét fél fontos lehetséges reformirányként említett. Karácsony Mihály szerint „senkinek nem kellene 21. századi körülmények között egy bizonyos szint alatt élnie”, ezért támogatja egy minimális, minden jogosult számára biztosított alapnyugdíj bevezetését, amely ugyanakkor feltételekhez köthető lehetne.

Korózs Lajos ezzel összhangban azt hangsúlyozta, hogy az idősek ellátása nem csupán nyugdíjkérdés, hanem komplex szociálpolitikai rendszer része, amelyben az egészségügytől kezdve az önkormányzati ellátáson át számos terület érintett. Szerinte a jelenlegi széttagolt struktúra nem kedvez a hatékony működésnek, és akadályozza az idősellátás átláthatóságát.

A vita végén szó esett az idősotthoni férőhelyek bővítésének tervéről is. Karácsony Mihály szerint egy olyan program, amely 20 000 új férőhely létrehozását célozza, komoly előrelépés lenne, tekintettel arra, hogy jelenleg mintegy 58 000 ember él intézményi ellátásban, miközben körülbelül 60 000-en várakoznak elhelyezésre. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a demográfiai folyamatok miatt a következő években az idősellátás iránti igény tovább növekedhet, ami újabb kihívásokat jelent majd a rendszer számára.

ITT OLVASHATÓ, ITT NÉZHETŐ MEG