L. RITÓK NÓRAA MEGAFONRÓL: VALÓTLAN RÁGALMAIKKAL FOLYAMATOSAN SZÍTOTTÁK A GYŰLÖLETET

FACEBOOK
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2026.06.25.

Szerintem ők nagyon sok kárt okoztak… és nemcsak azért írom ezt, mert én is alanya voltam a méltatlan lejáratókampányaiknak, pl. mikor elfogadtuk a jelenlegi miniszterelnök napszemüvegjének árverési bevételét, amiből vízbekötéseket tudtunk elindítani lakhatási szegénységben élő családoknál. Máig bennem van a tehetetlenség keserű érzése, mert eszköztelen voltam a rágalmaikkal szemben.

Hanem azért is gondolom ezt, mert a valótlan rágalmaikkal folyamatosan szították a gyűlöletet.

Próbáltam mindig elképzelni, hogy milyen lehetett ott egy munkamegbeszélés. Amiben csak a mások lejáratása volt a téma. Hogyan ötletelhettek ezen? Élvezettel vetettek fel hazug ötleteket és közösen röhögtek rajta, majd nekiláttak a felvételeknek? Hogy volt a díjazása ezeknek? Hogy lehetett díjazni a gyűlöletkeltést?

Az, hogy miből működtek, persze nagy kérdés. De az is, hogy akik ennyi mentális kárt okoztak, azoknak valahogy jó lenne az elszámoltatása. Mert nemcsak gazdasági elszámoltatás létezik, nemcsak a törvénysértésekkel, a lenyúlt pénzekkel, hanem a mentális károkozással is kellene valamit kezdeni.

És ezt azért is írom, mert a partizános interjú után nagyon sok olyan levelet, üzenetet kaptam, amiben megkeseredett, kiégett, pályát elhagyó szakemberek számoltak be a sérelmeikről. Amiket azért kaptak, mert nem értettek egyet a főnökeikkel, akik a Fidesz-narratíva szerinti működést várták el. Mert ha a hatalom médiája így működhetett, az feljogosította a legkisebb egységekig az embereket a hierarchiában a hasonló működésre.

Nem vagyok bosszúálló, nem azért mondom… csak ne hagyjuk szó nélkül, hogy amit tettek, annak nem lett volna szabad megtörténnie. Vajon hány ember élete ment így tönkre? Ők képesek lesznek-e még valaha hinni az igazságban, a demokráciában, a szakmaiságban?

Mert nem tűnik el ez az attitűd azzal, ha megszűnik a Megafon…vagy lecserélnek valahol egy-egy vezetőt. Aki ezzel az attitűddel épített karriert magának, az keresni fogja a lehetőségét, hogy újra így folytathassa. Ha pedig nincs közösségi tükörtartás, hogy rosszat tett, kárt okozott, akkor abban a hitben él és munkálkodik tovább, hogy jó az ő útja. Mert mindig lesz, aki ebben megerősíti. A gyűlöltre sajnos mindig van igény.

Persze azt én sem tudom, hogy lehetne ezt a „közösségi tükörtartást” megszervezni. Csak azt tudom, mert a munkánkban ezt megértettem, hogy az élhető világhoz fontos a közösségi értékrend, a megerősítéseivel, vagy épp az elhatárolódásaival.

ITT OLVASHATÓ