BÓDIS KRISZTA: NEM FÁJ, HOGY NEM LETTEM MINISZTER

VÁLASZ ONLINE / NAGYINTERJÚ
Szerző: SASHEGYI ZSÓFIA
2026.07.15.

„Nem az az érdekes, hogy milyen társadalmi csoporthoz tartoztunk, hanem az, hogy milyen muníciót adtak át nekünk az életre” – vallja Bódis Kriszta nemzeti társadalompolitikai stratégiáért felelős kormánybiztos. A Válasz Online-nak elárulja, szóba került-e vele kapcsolatban a miniszteri pozíció, hogyan fordította a társadalom peremére szorultak felé saját családjának sorsa, mi a véleménye Magyar Péter stílusáról és miért gondolja úgy, hogy az általa létrehozott Van Helyed Rendszer akkor tölti be funkcióját, ha mostani formájában megszűnik létezni. Szerinte szakmai víziója alkalmas arra, hogy általános, minden gyerekre kiterjedő, korszerű társadalompolitika alapjául szolgáljon. Nagyinterjú.

– Sokan várták a szociális és családügyi minisztérium élére, hiszen ön volt az első, akit a Tisza Párt társadalompolitikai szakértőjeként ismertünk meg. Miért nem lett miniszter?

– Szögezzük le: a szociális és családügyi terület a lehető legjobb kezekbe került. Kátai-Németh Vilmos vezetésével rendkívül felkészült szakmai csapat dolgozik a minisztériumban. Gyurkó Szilvia, a Hintalovon Alapítvány alapítója, aki hosszú évek óta a gyerekjogok meghatározó hazai képviselője, a gyerekvédelemért felel, dr. Szabó-Tóth Kinga Dóra pedig szociális, család- és idősügyi államtitkárként segíti a tárca munkáját. De ugyanezt elmondhatom a minisztérium valamennyi államtitkáráról és helyettes államtitkáráról is: kivételes szakmai tudással és hosszú évek tapasztalatával érkeztek ezekbe a pozíciókba. Nagy erőt jelent számomra, hogy velük együtt dolgozhatok azon, hogy a gyerekek, a családok, az idősek, a fogyatékossággal élő emberek és minden támogatásra szoruló ember szempontjai összehangoltan jelenjenek meg a kormányzati döntésekben. Éppen ezért a kérdés nem az volt, hogy ki milyen pozíciót tölt be, hanem az, hogy ki hol tudja a legtöbbet hozzátenni ehhez a közös munkához. Korábban egyeztettünk arról, hogy hol tudnék a leghatékonyabb lenni, hogy társadalompolitikai, vagyis az emberközpontú gondolkodás rendszerszinten és strukturálisan érvényesüljön az állam újjáépítésében. A szociális miniszterség is felmerült, de elfogadtam Magyar Péter miniszterelnök úr érveit, hogy nem szerencsés miniszteri székből horizontálisan összehangolni az ágazatok működését, mert akkor egy miniszter óhatatlanul a többiek fölé kerül ezzel a felhatalmazással. Én elfogadtam ezt az érvet azzal, hogy

a kormányzás fundamentumának továbbra is egy nemzeti társadalompolitikai stratégia kell, hogy alapja legyen,

ahhoz pedig többek között az ágazatok közötti együttműködést kell kialakítani. Így született meg az a döntés, hogy ez a szerepkör a Miniszterelnökségen van. Nem pozíciókról egyeztettünk a kormányzásra készülve, hanem mindenki a maga szakterületén a feladatra koncentrált. A kormányzásra készülő szakmai kabinetben is az volt a feladatom, hogy a társadalompolitikai területek programjain dolgozzak, így vezettem az oktatási, szociális munkacsoportokat, a külső szakértői teamek munkáját, egyeztettem az egészségügyi csapattal, dolgoztunk a lakhatási programon és a többi társadalompolitikai terület programján...

ITT OLVASHATÓ