Szerző: LÁNYI ANDRÁS
2026.07.14.
Orbán Viktor a politikai játszmák nagymestere volt, nem az életismereté. Az egyetem padjaiból egyenesen a parlamenti padsorokba kellett átülnie. A politikán kívüli világhoz annyi köze volt, mint bombázópilótának a lebombázott városokhoz: a lövedékei pontosan célba találtak, a többi nem érdekelte.
2022-ben csúnyán átvertük szegényt. Az újabb választási győzelem megpecsételte a sorsát. Ellenzékének nyíltszíni szerencsétlenkedése – hiteles összefogás, megjegyezhető mondanivaló híján – akkoriban nem sok embernek csinált kedvet a változáshoz. Ővele pedig elhitette, hogy népszerűsége a saját táborán belül töretlen, oroszbarát külpolitikája eladható és a társadalmi elégedetlenség a civil mozgalmak és a független média kriminalizálásával kezelhető. A magyar választási rendszer aránytalansága elrejtette előle, hogy a parlamenti helyek kétharmadához egy aránylag kicsiny, a véltnél sérülékenyebb többség szavazatával jutott.
Odáig minden számítása bevált, ez tény. Időben felismerte a politikai jobboldalon keletkezett hatalmas piaci rést. Megértette a rendszerváltozás rendszerében csalódott többség óhaját:
ráhízott húsz kilót és megtért, hogy hitelesen alakíthassa a keresztény nemzeti Kádár János szerepét.
Pártját átalakította vak parancsteljesítő gépezetté. A korrupció és a törvényes erőszak Káeurópában megszokott mértékét intézkedései csak fokozatosan haladták meg, miközben a közvagyon a nemzeti burzsoázia megteremtésének jelszavával bizalmasai szűk körének zsebébe vándorolt. Európai mértékkel vállalhatatlan politikájához megfelelő támogatókat talált Ázsia kisebb és nagyobb diktátorainak sorában. Az orosz szolgálatokkal szoros együttműködésben jó eséllyel pályázott a vezérszerepre az uniót bomlasztó európai szélső jobboldalon.
Az orosz–ukrán háború elhúzódása azután lehetetlen helyzetbe hozta. Európa összezárt, Magyarország elszigetelődött. A hivatalos propaganda hazugságaira egyre kevesebben voltak vevők. A nyilvánosságot elborító vádaskodás és gyalázkodás visszatetszést szült, az elégedetlen civilek hangja felerősödött. Nem tudom, hogy a Fidesz-oligarchák elbizakodottsága okozta, vagy ellenkezőleg, a jövővel kapcsolatos balsejtelmeik, de az ország erőforrásaival űzött rablógazdálkodásuk is épp ezekben az években vált mértéktelenné és leplezetlenné. Miközben a politológusok elvitatkozgattak azon, hogy parlamenti diktatúrának vagy vezérdemokráciának nevezzék, a rendszer átalakult nyílt önkényuralommá.
Ekkor kezdtem el mondogatni, hogy az Orbán-korszaknak vége van. 2022 végén már látványosan szaporodtak az erre utaló jelek.
„Az Orbán-korszaknak vége. Vagy nekünk” – Lányi András „politikai végrendelete”...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.