TÖMPE ISTVÁN: MÉG NEM ÉRT VÉGET

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: TÖMPE ISTVÁN
2026.07.10.

Hol tart

Ismerjük az alapvető változásokat. Bőséges kétharmad, európai visszafogadás. Több neuralgikus ponton egyelőre jól áll az új világ építése. Azonban semmi nincs még befejezve, és vannak nyilvánvaló hiányosságok, amelyek részben alkotmányos jellegűek, részben a törvénykezés rutintalanságából erednek.

A demokratikus működéshez szükséges vezetői cseréket rövid időn belül meg kell ejteni, nem kell több rendezői próba, előadást kérünk. Nagyjából két irányzatot érzékelek: Bárándy Péterét, aki a radikálisabb megoldásokat favorizálja, és Baka Andrásét, aki az általa is szükségesnek látott cseréket a rendelkezésre álló szabályoknak és a nemzetközi jogízlésnek jobban megfelelő módon hajtaná végre. Természetemnél fogva talán az ő álláspontja felé hajlanék, most azonban a legfontosabbnak azt tartom, hogy pár hónap alatt manifesztálódjék a döntő áttörés, majd a fékek és ellensúlyok rendszere kezdjen végre megszilárdulni. Ami nemcsak személycseréken, hanem elsősorban intézményeken, felhatalmazásokon, intézményi függetlenségen múlik.

Sulyok

Csatlakozom azokhoz, akik a Sulyok-ügy végére pontot tennének, és nem úgy, ahogy eddig. Hogy ugyanis nem tettek pontot. A nyilvánosan gyakorolt erő a magyar hagyományok szerint úgy váltja ki a gyávaságot, ahogy kutyából a nyálzást Pavlov kísérlete, de ez nem mindig működik. Balásy esetében így volt, Sulyok esetében nem. Őt ugyanis Magyar Péter verbális pörölycsapásai valakivé tették. Már nem csak egy szatyornyi szellentés, akinek gondolták. Szerepét nem maga írta, szövege sem bonyolult. A végszó: mondjon le, mire Sulyok: nem mondok le. Jót nemigen tehet a maradásával, ehhez a presztízse és a felhatalmazása is hiányzik, Magyar Péter tekintélyét azonban még rongálhatja. Sarokba szorításával olyan, igazán semmire sem való státusza épült, amelyet korábban hiába próbált elérni. És amúgy meglepetést nemcsak Magyar Péternek okozott, hanem a védelmét megtagadó Alkotmánybíróság okán Orbán Viktornak is.

Tessék kilépni ebből a mókuskerékből. Az Alkotmánybíróság tagjainak reakciója azt sejteti, hogy van megoldás, és sokan belefáradtak a rettegésbe. Hagyjuk hát a fenyegetéseket, használjuk az eszünket, az elérhető nemzetközi tapasztalatokat és a kétharmadot. Ebben a sorrendben.

A Tisza fontos választási ígéreteket teljesített, illetve kezdett teljesíteni. Nem mindet, de hát egészen új szokás ebben a hazában választási ígéreteket teljesíteni. A kommunikáció erőteljes, Magyar és Vitézy viszik a prímet, a házelnök és a külügyminiszter állja a sarat, az oktatási miniszter is meggyőző. Magyar Péter feladata a demokratikus restitúció sürgetése egy katartikus politikai előadás keretében, ahol végül nem csak beszélnek. Vitézy a terveket és lehetőségeket sorolja, gyorsan, hiba nélkül, reggeltől estig, televíziókban és az interneten. Némi ritkulás üdvös lenne, hosszú még a ciklus. Fontos, hogy a Tisza kommunikációjában több intézmény és szakma kapjon mikrofont. Alig találni érdemi vitát a pénzügyi szektorról, neres bankárok mosdatása inkább folyik, mint a kliensrendszer kockázatainak elemzése. A tegnapi rendszernek mintha csak áldozatai lennének. Ideje a valóságos történeteket is megírni, ideje bekapcsolni a bankfelügyelet, a versenypolitika és -felügyelet motorjait is. A Tisza politikai vezetése szorosra zárt közösség, szakmai környezetének azonban nyitottnak kellene lennie...

ITT OLVASHATÓ