Szerző: BORBÁS BARNA
2026.08.04.
Az ellenzéki Fidesz eddigi történetének egyik legsikeresebb facebookos tartalmát élesítette Tuzson Bence volt igazságügyi miniszter július 31-én, nem sokkal este fél tíz után. Az „1983-ban csaknem kiszáradt a Duna. Akkor megoldották” című tartalom több mint 60 ezer egyedi felhasználó interakciója (tetszésnyilvánítása, hozzászólása, megosztása) látszik – kivételesen a lájkoknál sem a „röhögő fejek” vannak többségben –, elérése egymillió fölötti lehet. Bár Tuzson írását komolyan vehető portálok nem szemlézték, csak a Minden Szó és Orbán Viktor igeforrása, a Vadhajtások, így is messze túljutott a politikai buborékokon, és valószínűleg tömegek agyában ültette el a magot, hogy a mai krízisnek van közvetlen előzménye, sőt sikeres technológiai kezelése is, bármiféle leállás nélkül.
A bejegyzés ugyanis azt állítja, hogy alig avatták fel a Paksi Atomerőmű első blokkját, amikor „a folyó vízszintje történelmi mélységbe süllyedt”, és veszélybe került az erőmű hűtővízellátása. „A válasz nem sajtótájékoztató és Facebook-kormányzás volt. Harmadfokú készültséget rendeltek el, 556 vízügyi szakembert vezényeltek Paksra, 71 szivattyút, 132 teherautót, darukat és közel két kilométernyi csővezetéket mozgósítottak. Szádfalat építettek, lezárták a hidegvízcsatornát, és negyven szivattyúval emelték át a Duna vizét. Az erőmű működését fenntartották” – írta a volt igazságügyi miniszter.
Tökéletesen szerkesztett virális tartalom, mely ráadásul lefegyverző erejű. Azt sugallja, hogy a kormány felsült egy problémával, amit negyven éve egyszer már sikeresen megoldottak sokkal szerényebb technológiai körülmények között. Felidéz egy régen elfeledett esetet, majd mellékeli a megoldást, amely által a szerző sokkal okosabbnak látszik bárkinél, aki ma döntéshozó Magyarországon. Tuzson afféle sakkmesterként tűnik fel, aki három lépésből kényszerített mattot ad.
Mármint adna,
ha a bejegyzése nem lenne színtiszta szemfényvesztés, végső soron állampolgárok tömegeinek durva megtévesztése egy krízishelyzet közepén.
Negyvenhárom évvel ezelőtt tényleg volt egy válság, de annyi a különbség a régmúlt és a ma között, hogy felsorolni is nehéz.
- Akkor egyetlen paksi blokk üzemelt, ma négy.
- Akkor novemberben ütött be a sosem látott kisvíz, most egy extrém hőhullám és egy éveken átnyúló megaaszály közepén.
- Akkor 20 m³/s volt a paksi hűtővízigény, most 100 m³/s.
- Akkor –21 cm volt a vízállás, most –130 cm, és a kettő különbségét nemcsak a radikálisan kevés csapadék, hanem a folyómeder bevágódása növelte ekkorára. (A jelenségről itt írtunk részletesen.)
- Egyszerűen nem is ugyanarról a Duna-mederről beszélünk, mint 1983-ban. Mely mederhez egyébként hozzá sem nyúltak negyven éve, „csupán” az erőműhöz épített mesterséges hidegvíz-csatornához.
Ebből a néhány tényből látszik, hogy alig vethető össze 1983 2026-tal. Itt akár le is zárhatnánk ezt a cikket, hiszen nem szoktunk minden félrevezető Facebook-tartalommal egyenként foglalkozni. A volt miniszter megnyilvánulása azonban messze túlmutat önmagán. Két olyan felfogást szuggerál, amely mély és régi kollektív meggyőződésekhez kapcsolódik, és amelyek nem segítői, hanem gátjai lesznek annak, hogy a jövőben működő megoldásokat és élhető viszonyokat alakítsunk ki a Kárpát-medencében.
„Volt már ilyen”
Minden egyes hőhullám és kiszáradó vízfelület idején nagy erőkkel tör fel a meggyőződés a közvéleményben, hogy ilyenek régen is voltak. A Válasz Online-on számos klímatörténettel kapcsolatos tartalmat közöltünk már, s ezekből kiviláglik a tudományos egyfajta konszenzus: ilyen sebességű, mértékű és kiterjedésű felmelegedés nemhogy az emberi emlékezet, de a közelmúlt földtörténetének mércéjével is példátlan...
Lásd még:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.