AHHOZ, HOGY MAGUNK MÖGÖTT HAGYHASSUK A NER ÖRÖKSÉGÉT, NEM LESZ ELÉG AZONNAL LESÚJTANI A LEGBŰNÖSEBB BŰNÖSÖKRE

444.HU
Szerző: SÍK DOMONKOS
2026.09.02.

Ahhoz, hogy magunk mögött hagyhassuk az Orbán-rendszer örökségét, nem biztos, hogy „gyors retorzióra” van szükség. Ez a rendszer tizenhat évig a magyar társadalom valósága volt – mindannyian részei voltunk. Mi történik, amikor a NER kárvallottjai szimbolikusan elégtételt vehetnek? Miként lesz folytatható a magyar társadalom közös története?

 

- Máris sokan elégedetlenek amiatt, hogy az NVVH nem ígér azonnali eredményeket.

- De tévedés azt hinni, hogy a NER csupán néhány gátlástalan emberről szólt.

- Az egymással rivalizáló érdekcsoportok közötti egyensúly egyoldalúsága átmeneti.

- Min lesz mérhető az NVVH sikeressége? Két merőben különböző forgatókönyv.

- Sik Domonkos cikke.

Megválasztották a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési Hivatal (NVVH) elnökét, ezzel megkezdődött az intézet tényleges felállása. Unger Anna elnök célként azt fogalmazta meg, hogy ki kell dolgozni a vagyonvisszaszerzés módszertanát nemzetközi példák alapján, el kell kezdeni magát a vagyonvisszaszerzési folyamatot, és eközben be kell mutatni a társadalom számára, hogyan is működött a társadalom és gazdaság szövetét átható korrupciós rendszer. Vagyis az NVVH korántsem egyszerű hatóság: feladata legalább annyira szimbolikus, mint jogi-adminisztratív. A rendszerváltást kell színre vinnie a gazdasági bűncselekmények feltárása, a lehetőség szerinti igazságtétel, valamint az elmúlt tizenhat év visszásságait megmagyarázó narratívák kidolgozása révén.

Nem véletlen, hogy az intézet körül felfokozottak a várakozások. Sok az elégedetlen hang amiatt, hogy az NVVH nem azonnali eredményeket ígér a közvélekedés szerint „nyilvánvalónak” tartott ügyekben, hanem hangsúlyozottan jogállami, potenciálisan lassú jóvátételt. Bár a morális felháborodás okán sokan érezhetik úgy, hogy addig kell lefolytatni az eljárásokat, amíg az elmúlt tizenhat év ügyei, illetve a miattuk támadt kollektív düh még elevenek a társadalomban, mégis fontos látni, hogy a gyorsított eljárások nem csupán jogi szempontból lehetnek kontraproduktívak.Ahhoz, hogy érdemben magunk mögött hagyhassuk a NER örökségét, nem biztos, hogy „gyors retorzióra” van szükség.Sokkal inkább annak megértésére, hogy társadalmi viszonyaink miként tették lehetővé egy morális szempontból régóta kétes rendszer tizenhat éven át tartó működését.

Tévedés azt hinni, hogy a NER csupán néhány gátlástalan emberről szólt volna. Ez a rendszer tizenhat évig a magyar társadalom valósága volt – nyilván nem egyforma mértékben és módon, mégis mindannyian részei voltunk. Ha most azt a tanulságot szűrjük le, hogy elég a fő bűnösnek tartott gazdasági haszonélvezőket azonosítani és szimbolikus értelemben „feláldozni”, akkor nem tanulunk semmit sem önmagunkról, sem a magyar társadalomról, és ilyen szempontból hiába szenvedtük végig az elmúlt éveket.

Természetesen nem célom elbagatellizálni az egyes gazdasági visszaéléseket, sem annak fontosságát, hogy az NVVH az eltulajdonított közvagyon minél nagyobb hányadát tudja visszaszerezni. Amellett szeretnék viszont érvelni, hogy nem szerencsés, ha pusztán erre az aspektusra korlátozzuk a hivatal szimbolikus tevékenységét. Fontos lenne, hogy ne engedjünk a gyors igazságtétel csábításának, hanem hagyjunk teret az általánosabb tanulságok levonásának is. Ez utóbbihoz idő és türelem szükséges, nem lehet dühből és morális felháborodásból megtenni...

ITT OLVASHATÓ