Szerző: JOLSVAI ZOLTÁN
2026.09.12.
Az Európai Unió energiaszegénység-kutató szervezete* júliusi jelentése szakított azzal a hagyománnyal, hogy az energiaszegénységet kizárólag a téli fűtési nehézségekkel és a magas villanyszámlákkal azonosítsa. Az új, kiterjesztett fogalom immár a nyári hőséget, a hőstresszt, a hátrányos lakhatási körülményeket és a közlekedési/mobilitási sérülékenységet is a mérés részévé teszi. Ehhez a jelentés a hagyományos, pénzügyi-szociális Eurostat-mutatók mellé beemeli a friss klímaadatokat és az egészségügyi-halálozási statisztikákat. Így a klímaváltozás, a közegészségügy, a lakásállapot és a közlekedési helyzet közötti kölcsönhatást teszi láthatóvá, azonosítva, hogy a rosszul szigetelt otthonok és a szélsőséges nyári hőség együttes hatása fokozott hőstresszhez és többlethalálozáshoz vezethet.
A jelentés következtetése szerint egy ilyen, kibővített adatkészlet teszi lehetővé a döntéshozók számára a tényalapú, célzott beavatkozásokat – pontosan azt, amire a hazai „rezsicsökkentési” rendszer képtelen. Ennek logikája lényegében egyetlen küszöbértékre épül: évi 2523 kilowattóra fogyasztás alatt mindenki ugyanazt a kedvezményes, közel 36 forintos kilowattóránkénti árat fizeti az áramért, fölötte pedig a szabályozott, magasabb lakossági piaci ár lép életbe.
A rendszer nem tesz különbséget aközött, hogy valaki azért fogyaszt keveset, mert egyedül élő nyugdíjas egy 50 négyzetméteres panellakásban, aminek energetikai állapota ma is a 70-es évek szintjén van, vagy azért, mert egy tehetősebb háztartásban él és tudatosan optimalizál. De nem tesz különbséget aközött sem, hogy a küszöb fölötti fogyasztó azért lépi túl a határt, mert egy rosszul szigetelt, önkormányzati vagy magánlakásban, vidéki házban nincs is más fűtési módja.
A most véget érő cikksorozat (korábbi részek itt és itt) állítása, hogy a vakfolt nem véletlen. Korábbi elemzéseinkben már bemutattuk, hogy a lakossági szegmens megbízható, idősoros fogyasztóiprofil-adatainak hiánya strukturális, nem technikai probléma: bár a mérhetőség műszakilag elérhető, az elosztói és szállítói szabályozás jelenlegi formájában senkinek nincs pénzügyi érdeke a valós fogyasztási minták feltárására – sem az elosztóknak*, sem a szegmensben versenytárs nélkül maradó kereskedői ágnak, sem az erre a pazarló rendszerre ideológiai-politikai vaskalappal rátelepedő politikának.
Ez a vakfolt nem a véletlen műve, és még csak nem is pusztán hivatali lustaság. A hazai holdingmonopólium, az elosztók és a kiegyenlítő piac haszonélvezői egy évtizede kényelmes szimbiózisban élnek ezzel a méretlenséggel. Mert amíg nincs adat, addig elszámolás sincs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.