Szerző: HÁMORI MÁTÉ
2026.10.16.
„Hogyan visszük át a szerelmet a túlsó partra, ha épp mi magunk is megfulladunk?” Mekkorák az aránytalanságok a szimfonikus zenekaroknál, mit kellene az új politikának mielőbb helyrehoznia? Hámori Máté, a Danubia Zenekar művészeti vezetője tényalapú, de személyes hangú vendégcikkében nem csupán ezekre ad választ: hosszú folyamatot vázol, amely azok számára is érdekes lehet, akik nem a komolyzene-finanszírozás ügyes-bajos dolgaival kelnek és fekszenek.
Az évad első zeneakadémiai koncertjének szünetében visszatértem a művészszobába. A falra pillantva köszöntöttem a nagy elődöket, köztük Dohnányi Ernőt, akinek művét pár perccel korábban játszottuk a Nagyteremben, és aki száz éve a magyar zenekari kultúra kialakulásának központi figurája volt. A műsoron, mellyel az évadot kezdtük, még Bartók és Kodály művek szerepeltek, az ő portréik is figyelnek minket a jól ismert falak közt.
Ilyenkor húsz perc magány vár a karmesterre, és ez a húsz perc alkalmat adott, hogy elgondoljam, mit köszönhetünk a fekete-fehér portrékról is sugárzó tekintetű elődöknek...

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.