MINDEN EMBERTELEN, MINDEN TOTALITÁRIUS RENDSZER PONT ÍGY JÁRT EL, ELŐSZÖR SZAVAKKAL, AZTÁN TETTEKKEL...

FACEBOOK
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2025.09.14.

Csak a napjainkra oly jellemző merő rosszindulat és fékevesztett gonoszság mondhatja azt, hogy Orbán Viktor, már-már mániákusnak tetsző, vissza-visszatérő poloskázásai során, politikai ellenfeleit dehumanizálja. Hogy emberekből undorító élősködőket csinál, akikkel nem vitázni kell, hanem kisöpörni őket a szemétbe, mert – ahogy mondja – „mindenkire sor kerül”. Ilyet csak a leggonoszabb rosszakarat terjeszthet. Hiszen jól tudjuk: minden embertelen, minden totalitárius rendszer pont így járt el, először szavakkal, aztán tettekkel, de Orbán esetében effélét állítani maga a leplezetlen gyűlölködés és alantas rágalom.

Valójában egészen másról van szó. Orbán újabb keresztény kinyilatkoztatását halljuk. Nem emberek, hanem a Szentírás és a keresztény legendárium rémségei kerülnek sorra.
Gondoljunk a Leviatánra, a mélység, a káosz sárkányára, akinek lehelete tűz, szemei hajnalpírként villognak, és pikkelyeinek páncélján megtörik minden fegyver. Vagy a Behemótra, a föld ősvadára, amely cédrusfarkával csap, és a Jordánt is felissza, ha kedve tartja. Ott magasodik Góliát, hat könyök és egy arasznyi óriás, lándzsájától megremeg a sereg. És ott vágtatnak az Apokalipszis lovasai: Döghalál, Háború, Éhség és Halál, a végítélet sötét angyalai, akik világrendeket söpörnek el.

Más hősök rettegve torpantak meg a szörnyek előtt. Dávid csak parittyát mert ragadni, Sámson puszta kézzel tépte szét az oroszlánt, Szent György lándzsával döfte át a sárkányt. Orbán Viktor azonban mindnyájukat felülmúlja: ő nem kardot, nem fegyvert, nem isteni csodát vagy mennyei beavatkozást hív segítségül, hanem a legkézenfekvőbb, családbarát eszközt – a seprűt. A mindennapi háztartási partvist emeli magasba, s azzal sújt le a bibliai szörnyekre: a Leviatánra, Behemótra, Góliátra, az apokalipszis lovasaira. Hiszen, ahogy ő maga mondja: „mindenki sorra kerül.”

És amikor már a világ összes szörnyetege elhullott a seprűcsapások alatt, ott marad az utolsó, legveszedelmesebb ellenfél. Nem a tenger sárkánya, nem a föld ősbikája, nem az ítélet lovasai – hanem a zebra. A Hatvanpusztán legelésző csíkos jószág: a meggazdagodás és a parvenüség szimbóluma, a hiúság élő dekorációja. Nem bibliai rém, hanem maga a groteszk valóság.

A kérdés csak az: vajon Leviatán után, Behemót után, Góliát után Orbán Viktor elbír-e a saját zebrájával?

ITT OLVASHATÓ