Szerző: Rényi Pál Dániel
2016.12.29.
Mióta plurális média működik Magyarországon, minden kormány elemi kötelességének érezte, hogy maga alá gyűrje, felvásárolja, vagy ha ez nem ment, minden rendelkezésre álló eszközével nyomassza a politikai sajtó egy részét, és a benne dolgozó újságírókat.
Érezte az ügy fontosságát Antall József, Horn Gyula és Gyurcsány Ferenc is, olyan mélységig viszont egyetlen hatalom sem próbálta még saját képére formálni a magyar nyilvánosságot, mint a mostani. Orbán Viktor és pártja már első kormányzása idején tudatosan foglalt állásokat a magyar médiapiacon, ellenzékben sem sajnálta a pénzt a médiumok létesítésére, 2010-es második ciklusával pedig további terjeszkedésbe kezdett.
A miniszterelnök tavaly viszont váratlanul összekapott a médiabirodalmát igazgató Simicska Lajossal, és ezzel elvesztette befolyását a kormánypárti sajtó - pl. a Magyar Nemzet, a Hír TV, a Class FM, a Metropol ingyenes lap és a Lánchíd Rádió - felett. Hirtelen szócsövek és támogatók nélkül találta magát, úgyhogy gyorsan magas sebességbe kapcsolta a médiagépezetet.
2015 tavasza óta kiemelt politikai feladat Simicska médiabirodalma, a Nemzet-csoport megfojtása, valamint új csatornák alapítása, felvásárlása, és a konkurencia megrövidítése.
Jövőre választási kampány is kezdődik, ezért az idő is sürgető tényező lett. És hogy még egyszer ne mehessen el egy emberen a teljes portfólió, Orbán több, korábban a médiát kerülő kormányközeli figurát engedett a piacra:
Schmidt Mária, Mészáros Lőrinc, Andy Vajna és Matolcsy György körei is bejelentkeztek, az állam pedig tízmilliárdos nagyságrendű összegekkel járult hozzá a terjeszkedéshez.
A Fidesz idén több fronton folytatta a tavaly megkezdett médianyomulást, de a tempó, a minőség és a mennyiség minden előzetes várakozást felülmúlt:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.