Szerző: Molnár Bálint
2016.07.21.
Október 2-án az alábbi kérdésről tartanak népszavazást a kormány kezdeményezésére:
Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell, írta Wittgenstein (a pályája elején legalábbis, a vége felé meg már mindenről beszélt, nem bízta ránk a hallgatást), de lényeg, ami a lényeg: a lényeg a szemnek láthatatlan és a szájnak kimondhatatlan. Isten az, a haza az, a család az (bár ez utóbbinak van fizikuma, de a princípiuma, ami teszi a családot -- a familiáris szeretet -- az megint csak láthatatlan stb.). Túl sok a szó, túl sok a közlés, itt is, másutt is, és csak kerülgetjük a lényeget, közelítjük jó esetben, egyre kisebb koncentrikus körökben, és reméljük, hogy ott van, ahol érezzük. (Támaszunk a hit, remény, szeretet -- a remény, hogy van a hitnek tárgya, ahova a szeretet elvezet, ami -- profán módon -- nem kevesebb, mint az ideális kantiánus magyar kisgazda életvezetési tanácsa felebarátainak.)
Az üzletember hétpontos tervet dolgozott ki a menekültválság megoldására, egyben arra figyelmeztet, hogy az uniónak meg kell alkotnia e területen a saját, egységes politikáját, ha el akarja kerülni a katasztrófát. A bevándorlás már eddig is az EU lassú szétesése irányába hatott, amit csak tetézett a Brexit, a tagállamok azonban egyre kevésbé hajlandók együttműködni. Újabb konfliktus fenyeget az unióban Nyugat- és Kelet-Európa között a kiküldetési díj miatt.
Az alábbiakban szó szerint, változtatás nélkül közlöm a hvg.hu írását, mert ehhöz nincs mit hozzátenni. Tehát ez nem az én érdemem, s ha mégis jól szórakoznának rajta, azt köszönjék meg hajrámagyarországnak. Értsenek emögött bárkit is.