Szerző: egy magyar orvos Angliából
2016.05.24.

![]() |
A biciklit annyira túltolták a közoktatásban, hogy már le sem bírnak állni vele: az egyre nagyobb elégedetlenség, tiltakozások ellenére tovább száguldanak a szakadék felé, a hónapok óta tartó egyeztetéseknek nincs is érdemi eredménye. Sőt, sokkal inkább úgy látszik, a tiltakozások visszafelé sültek el, és továbbra sincs olyan erős társadalmi nyomás, amely megkövetelné a kormánytól, hogy erős, minőségi állami oktatást csináljon...
Magyarországon 2010 óta szinte laboratóriumi körülmények között lehet megtapasztalni, milyen is az, illiberális rendszerben élni.
Az ember életében családja mellett mindig is meghatározó szerepet játszottak az őt tanító, nevelő pedagógusok. Személyiségükkel formálják a rájuk bízott gyermeket. Nem lehet közömbös tehát sem a társadalom, sem a szülők számára, hogy ki alakítja csemetéjüket. Jelen tanulmány célja, hogy bepillantást adjon a XX. század eleji magyar oktatásba, felvázolja azokat az elvárásokat, melyeket az adott kor társadalma fogalmazott meg a jövő nemzedéket formáló pedagógusokkal szemben, és irodalmi példákon keresztül bemutassa, hogy abban az időben sem voltak ritkák a hivatásból és a magánéletből származó szerepátfedések, melyek sajátos kudarcokhoz vezettek.