Szerző: Ágoston László
2017.02.25.
Azt hiszem, tudom, miért ilyen hangulatú Magyarország, amilyen. Tegnap éjjel álmatlanul hánykolódva megértettem a FIDESZ-, MSZP- vagy bármilyen más szavazók lélektanát. Legalábbis lett egy teóriám. Mondjuk sokaknak fog nem tetszeni.
“A maffia szervezett bűnözői csoport. A maffia egyes tagjai szerint e bűnszövetkezet valódi neve Cosa Nostra (szó szerinti magyar fordításban „a mi ügyünk” „a mi dolgunk”).” (Wikipédia )
Mesélek egy mesét. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer ország, amelyet a maffia irányított. Pontosabban különböző klánok versengtek azért, hogy kié legyen a placc. Ezek az egymással versengő maffia-klánok törvénytelen és erkölcstelen módon működtek, a saját embereiknek nagy hasznot, zsíros közbeszerzéseket, kiskirályságokat (az ipartól az egyetemekig, a színházaktól a könyvkiadásig) ígértek, ezért idővel rengeteg ember csatlakozott hozzájuk. Ki ehhez a klánhoz, ki ahhoz a klánhoz.
Az egyik bűnözői csoport hosszú távon ügyesebb volt, jobban tudott helyezkedni, színt váltani és megállapodásokat kötni, ezért igen komoly hatalomra tett szert. A “Cosa nostra”, azaz “a mi ügyünk” helyett a “Cosa nostra nazionale” azaz “a mi nemzeti ügyünk” néven került be a köztudatba és annyira szétterjedt, hogy polipcsápjai már az ellenlábas szervezetekbe is elértek. Egy napon övék lett a teljes placc és ők osztották ki a többi, korábban jelentősnek számító, ma már csak báb-klánnak a békéért járó jutalékot.
Nem szabad félreérteni: egyik maffia sem volt jobb a másiknál, de az egyik sokkal erősebbé vált, így több lehetőséget is kapott üzelmei kiterjesztésére.
Az emberek pedig csatlakoztak, három féle okból:
1, Hasznot reméltek az együttműködés rendszerétől - ők a “mi nemzeti ügyünk” szóhármasból a “mi”-t emelték ki és keményen összezártak, közösen védve a placcot, a vadászterületüket. Csak azokat engedték be a fontos pozíciókba, a jól fizető vagy stratégiailag fontos helyekre, akik lojálisak voltak hozzájuk. Százezrek, sőt milliók csatlakoztak hozzájuk, hogy jobb lehetőségeket kapjanak az érvényesülésre.
2, Tartozni akartak valahová és a “nemzeti” szóban találták meg a hovatartozásuk magját - ők mérhetetlen társadalmi és egzisztenciális frusztrációban léteztek, értéktelennek, elhagyatottnak és sokszor bukottnak érezték magukat, ráadásul önhibájukon kívül. Azt érezték, hogy a munkaadójuk, a külföldi óriáscégek, úgy általában a világ nem vesz róluk tudomást, de meg volt bennük a természetes igány arra, hogy büszkék lehessenek magukra. Elkezdték hát nagy betűvel írni a Magyarságukat és azzal kezdtek büszkélkedni, amit nem ők csináltak, hanem az őseik, a nemzetükhöz tartozó tudósok vagy hadvezérek. Ők az összetartozás, a fontosság és nagyság vélt érzéséért özönlöttek ehhez a klánhoz, erős vezetőt, apaképet akartak, aki megvéd, irányt szab és elhiteti velük, hogy a születésük helye, a szüleik nemzetisége miatt ugyan olyan jók, sőt jobbak, mint más országok népei. Szívcsakra. Ezek az emberek aztán határtalan lelkesedéssel vetették bele magukat a saját apa- és nemzetképük felépítésébe és fényesítésébe, mert saját jogon nem tudtak büszkék lenni magukra. Nem voltak rossz vagy akár sikertelen emberek - csak borzasztóan frusztráltak.
3, “Ügyeket” pártoltak - ők nagyon hasonlítottak az első csoporthoz, de ők nem kerültek elég közel a húsos fazékhoz, nem volt esélyük pozíciót kapni. Ők csak kevesebbet akartak fizetni a rezsiért, közmunkához akartak jutni, magasabb szakmunkás minimálbérért tengődni, védelmet akartak a maffiától az idegenek ellen vagy régi ellenségeik - a kommunisták - halálát. Őket egy vagy több téma, probléma hozta közel a “Cosa nostra nazionale”-hoz és elfogadták működési renszerét a saját, három gyerek után járó adókevezményükért, “okosba” odacsúsztatott fejlesztési mikrotámogatásukért vagy panelprogramjukért.
A rendszer pedig virágzott. Vitágzott, mert a maffia rendszerré vált és nem ezrek, hanem milliók vettek részt a polip építésében. Közte a régi, bukott maffia-klánok tagjai is. Háttéregyezményekkel, pénzzel vagy fenyegetéssel, de leszereltek mindent, ami a maffia útjába kerülhetett volna annyira, hogy már teljesen megszűnt a fékek és ellensúlyok rendszere. Papírdemokráciát tartottak fönt - és a többség ezt elfogadta vagy a fentiek miatt örült is neki...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.