Szerző: SzabóElvira
2017.03.30.
– A felnőtté válás kihívásai
A felnőtté válás, a szülői ház elhagyása az emberi életút egyik fontos, minden kultúrában megtalálható átalakulása: átmenet a gyerekkorból az autonómia, a felelősségvállalás, az alkotó tevékenység, a tartós párkapcsolat felé. Míg száz évvel ezelőtt is szertartással, ünneppel ülte meg a közösség a felnőttkorba lépést (ez a rítus kapcsolódhatott például a párválasztáshoz), addig napjainkra eltűntek ezek a hagyományok. Egyúttal a gyerek- és felnőttkor között egyre halványul az átmenet, és számos esetben részleges vagy elmarad a szülőkről való leválás – nem ritka, hogy egy harmincéves felnőtt a szüleivel él, akár anyagilag függő helyzetben. Éppen ezért fontos, hogy a modern korban is kialakítsuk a felnövést és a szülőkről való érzelmi leválást elősegítő „hagyományokat”.
Beavatási rítusok helyett mamahotel
A hagyományos társadalmakban olyan beavatási rítusokat találunk, melyek forgatókönyve, hogy a felnőttkor küszöbén álló fiatalok csoportja néhány felnőtt kíséretében néhány napra a közösség lakhelyétől távol vonul, és különböző feladatokat, próbákat kell teljesíteniük, amelyeknek lényege, hogy leküzdjék félelmeiket, próbára tegyék bátorságukat, tanúságot tegyenek (belső és külső) erejükről. Ezek az elsősorban a fiatal fiúk férfivá érését katalizáló rítusok olyan határhelyzetbe hozzák a fiatalokat, amelynek során végbemegy a pszichés átalakulás, miszerint „a játék ideje lejárt, erőm birtokába jutottam, nem megyek vissza anyám szoknyája alá, hanem a férfiközösség tagjává váltam”. A hagyományos társadalmakban a lányok számára a férjhez menés és a szüzesség elvesztése, a szexualitásba való beavatás jelentette a felnőtté válást...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.