Szerző: Határátkelő
2017.03.24.
A kétnyelvűség alapvetően nagyszerű dolog, aminek a hétköznapi előnyeiről nem is nagyon kell (pláne ezen a blogon) hosszan értekezni. Kétnyelvű gyereket nevelni viszont már sokkal összetettebb, mint azt gondolná az ember, pláne, hogy elég sok a félreértés és a téveszme körülötte. Nektek milyen tapasztalatotok van?
„Nem érdekel, ha a rokonok / ismerősök / ismeretlenek / óvónénik nem értik, hogy mit magyarázok, akkor is mindig magyarul szólok a kölökhöz. Ha én olvasom az esti mesét, az mindig magyar. Vannak olyan rajzfilmek, amiket magyarul ismert meg, és nem is hajlandó olaszul nézni. (…)
Erőfeszítéseim eddig nem mondhatnám, hogy hatalmas sikerélményekhez vezettek volna, de nem adom fel. Amit elértem, hogy mindent megért, ezt már össze-vissza teszteltük, minden magyar utasítást végrehajt, ha megkérem, hogy kérdezzen meg ezt meg azt apától, tökéletesen tolmácsolja a dolgokat.
Az aktív része viszont nem akar előbújni. Vannak ugyan szavak, amiket csak magyarul mond (pl.: bugyi – ezt már sikeresen beleverte az olasz óvónénik fejébe is, süti, cipő), és ha nagyon presszionálom, akkor kibök egy-két egyéb szót is. (…) Valaki igazán adhatna egy jó receptet arra, hogy hogyan is lehetne kihozni belőle a hun leánykát.”
A fenti bekezdéseket az Olaszmamma blog szerzője írta még régebben, és ez az idézet is rávilágít arra, hogy a kétnyelvűségre nevelés csak távolról nézve tűnhet egyszerű dolognak, a mindennapokban jóval bonyolultabb...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.