2017. április 30., vasárnap

'56 KÍNJÁVAL IS SZEMBESÍTIK AZ OROSZOKAT

BEKIÁLTÁS BLOG
Szerző: Kabai Domokos Lajos
2017.04.29.


Az állami dácsa parkjában, amely a grúz származású Lavrentyij Berija, a szovjet titkosszolgálat 1938 és 1953 közötti vezetőjének kedvenc találkahelye is volt, a moszkvai amerikai nagykövetség és a szovjet külügyminisztérium információs-elemző csoportjának jobbára fiatal munkatársai sütik a saslikot, iddogálnak és gitároznak egymás kedvére. 1960-at írunk. A külföldi sajtóra és újságírókra fókuszáló, egyébként ebben a formában nem létezett csoport vezetője, Grigorij Birjukov kezdeményezte az informális összejövetelt. Ha arra gondolunk, hogy Birjukov négy évvel ezelőtt még Budapesten volt, amikor a szovjet csapatok leverték a felkelést, mégiscsak azt kell mondanunk, hogy a hadseregek létszámának csökkentésével, a szovjet atomrobbantások egyoldalú beszüntetésével az enyhülés felé araszolnak az új idők, miközben persze a két nagyhatalom közötti bizalmatlanság az egekig ér.

A képek az orosz állami tévében az elmúlt héten vetített Optimisták című filmsorozat tizedik epizódjában peregnek. Az amerikaiak között egy csinos, fekete hajú lány alkalmat talál arra, hogy félrevonja a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának nemzetközi osztályából a külügyminisztériumba „száműzött” Birjukovot, aki a lány nevének hallatán – Marika Csoóri – felkapja a fejét:

– Honnan a magyar családnév?

– Budapesten éltem. Ön is járt Budapesten?

– Igen.

– Negyvenötben?

– Ötvenhatban.

A levegő megfagy köröttük. Később négyszemközt maradnak, s kiderül, hogy a magyar lány családja a Tanácsköztársaság után Moszkvában élt.

– Apám kommunista volt – mondja. – Aztán önök agyonlőtték ötvenhatban, amikor orosz tankok jöttek be Budapestre. Azért ölték meg, mert saját elképzelése volt a népe boldogulásáról. Négy éve ön még lőtt a családomra, a barátaimra. Most pedig én az amerikai külügyminisztérium tolmácsa vagyok.

– Marika, figyeljen rám! – válaszol a pillanatnyi zavarán úrrá levő Birjukov. – Semmi nem olyan egyszerű, ahogyan gondolja. Ötvenhatban olyan helyzet alakult ki, hogy el kellett kerülnünk a még több áldozatot.

– Én csupán azt szeretném, ha átgondolná, mit érezne az ön kislánya, ha összetörnék az életét – feleli a lány.

Magyarországon talán csak néhányan tudnak erről, hogy mostanság így szembesíti önmagát az orosz társadalom a saját történelmével. A filmben a magyar ’56, a viharos párizsi békekonferencia, az amerikai U2-es kémrepülőgép lelövése, a Belka és Sztrelka nevű kutyák űrbe juttatása, a Csendes-óceánon bajba került fiatal szovjet tengerészek amerikai megmentése, és a két titkosszolgálat velük kapcsolatos manőverei, az NDK Nyugat-Berlinnel érintkező államhatárának lezárása miatti tüntetés, s annak fegyveres feloszlatása, sőt a sztálinisták Hruscsov szovjet pártvezető és miniszterelnök elleni első puccskísérlete is csak egy epizód. De sok más mellett olyan események, amelyeket új megvilágításban, s persze szerelmi és tragikus családi történetekkel, kémhistóriákkal, politikai intrikákkal fűszerezve mutatnak fel a készítők....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.