Szerző: Kiss András
2017.07.10.
Az elmúlt hónapokban több elemzés is napvilágot látott a magyar háztartások anyagi helyzetéről, illetve a társadalmi mobilitásról, pontosabban annak hiányáról. Kevésbé tudományos, de talán jobban átélhető és a közélet iránt érdeklődő középrétegek gyakran torz valóságérzékelésére inkább lehet hatással az a tény, hogy a magyar háztartások közel fele nem tervez nyaralni az idei évben.
Az, hogy a nyolcvanas évek óta a fejlett országokra jellemző az egyenlőtlenségek növekedése, elsősorban a leggazdagabbak bevételeinek növekedésének, illetve a magasabb képzettséget igénylő munkatípusok elterjedésének és a kisebb végzettséget igénylő munkák kiszervezésének köszönhetően, már-már közhelyszámba megy. A munkajogi szabályozások gyengülése, a nagy újraelosztó rendszerek folyamatos reformjai, illetve a szakszervezetek szerepének csökkenése is ez irányba mutat, ami kevéssé meglepő, tekintve hogy éppen ezen intézmények feladata a kiszolgáltatottabb munkavállalók biztonságának szavatolása.
Mindemellett a probléma Magyarországon elsősorban nem az, hogy az európai példákhoz viszonyítva nagyok lennének az egyenlőtlenségek, hiszen nem kiugróan azok, bár vannak nálunk jobban teljesítő országok.
A probléma sokkal inkább a társadalom peremén élők nem a többiekhez viszonyított, hanem abszolút helyzete, tehát a tény, hogy a jelenlegi berendezkedés nem képes emberhez méltó életet garantálni a társadalom egy jelentős részének...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.