AZ ÓKOR VÁLASZTÁSA (KOMORÓCZY GÉZA SZÜLETÉSNAPJÁRA)

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
- SZABADPOLC
Szerző: Tatár György
2017.08.15.

Az antik tanulmányoknak az általános műveltségből való kiszorulásán keseregve Faludy György F. L. Lucas cambridge-i filológus, irodalmár, költő és műfordító példáját hozza fel. A nagy műveltségű jeles tudós, aki tanárkollégáitól és a brit politikai osztálytól eltérően végigolvasta Hitler Mein Kampfját, 1938-ban tiltakozó ívet szándékozott aláíratni egyetemén Chamberlain politikája ellen. Úgy vélte ugyanis, hogy e politika, miközben kompromisszumok és engedmények, valamint árulások sorozatával törekszik megőrizni a saját és Európa békéjét, csak azt fogja elérni, hogy végül megszégyenülten és nem mellesleg erőtlenül fog belesodródni a kikerülhetetlen háborúba.

A kudarcba fúlt tiltakozással kapcsolatban jutott Lucas egy izgalmas felismerésre. A cambridge-i egyetem számos tanszékén körözött ívet gyakorlatilag minden történész, mindenekelőtt az ókor- és középkortörténészek írták alá, ezzel szemben kitértek vagy megtagadták az aláírásukat a természettudósok csaknem valamennyien. Lucas fontosnak tartja leszögezni, hogy utóbbiak az aláírást nem a miniszterelnöktől való esetleges félelmükben utasították el, hanem mert meg voltak győződve annak pontos helyzetfelméréséről és értékelésének igazáról. Faludy mindehhez azt a megjegyzést fűzi, hogy aki olvasta Thuküdideszt, vagy beható ismeretei vannak Sulláról és Mariusról, az egymást követő triumvirátusokról, az 1938-ban is képes volt felismerni, hogy kikkel és miféle erőkkel került hazája szembe. Faludy ebből vonja le következtetését, hogy a történészek, jelesül az újkornál régebbi korokkal foglalkozó történészek tudtak valamit, amit még tudós kortársaik sem tudtak.

Ennél persze valamivel többről van szó. Aki olvasott már nagy ókortörténészeket, kivált akikre komoly benyomást gyakorolt Nietzsche, mint amilyen például Walter F. Otto, Kerényi, Szilágyi János György, Jan Assmann, és akinek most a születésnapját ünnepeljük, Komoróczy Géza, aki szintén közéjük tartozik, az mindenekelőtt arra ébred rá, hogy az ókorhoz való viszony valahogy mindenkori vízválasztó. Ennek valószínűleg nem csupán az az oka, hogy a korai magaskultúrákban az alapvető emberi lehetőségek a maguk tisztaságában jelennek meg, amelyek még a tőlük végérvényesen eltávolodott élethagyományokra is rányomják bélyegüket, de – legalábbis a mi civilizációnkban – az ókor bizonyos erős szelekciós nyomást is kifejt mindazok vonatkozásában, akik életüket az ókortudománynak szentelik. Hogy milyen jellegű személyiségeket választ ki magának ez az illetőt emlékein és azok tudományán keresztül is megszólító kor, arra – legalábbis a jelentős tudósok esetében – egy elég furcsa válasz is kínálkozik. Az ókor, minthogy ókori embert immár nem áll módjában magához szólítani, szemmel láthatóan törekszik legalább „ókorszerű” személyiségeket szerezni meg magának. Ilyenből persze nincs sok. De ahogyan Szilágyi esetében egy sok tekintetben antik alakot ismerhettünk meg, úgy tűnik fel Komoróczy az ókori Kelet háttere előtt. Ezt az „ókorszerű” személyiséget leginkább a valósághoz való kivételes viszonyával jellemezhetnénk: a szóban forgó személy nem eszméken tájékozódva, nem eszméken keresztül kapcsolódik a valósághoz, ami lehetővé tenné számára az ún. valóság szüntelen erkölcsi meg- és elítélését, önmagának az e valóság felett végigtekintő morális jó érzését, s aminek a lehetősége csak az ókor felszámolódása nyomán jelent meg. Az ókori személyiség nem eszméi révén, hanem magától az, ami, s ha nagy emberről van szó, akkor magától nagy, nem az eszméinek tulajdonítható nagyságtól. Ha vannak is eszméi, és miért ne volnának, azokat a valóság többihez hasonló elemeinek látja, nem földöntúli erkölcsi ideáknak, személytelen istenségeknek. Ez az ókor alighanem elmúltságukban is örök eleven személyiségeinek erejével válogatja össze a neki termetteket, s a kölcsönös hitelesség kötelékével fonja magához őket. Ellenállhatatlan vonzerejét valóságának nyíltsága, hazugság- és önámítás-mentessége adja, világa még sötétségében vagy cinizmusában is nélkülözi az öncsalást. Persze jól megnézi választottait, hiszen személyükben magához hasonló valóságot keres...

ITT OLVASHATÓ