Szerző: HaFr
2017.10.28.
A kereszténység emberi szabadságról való felfogása páratlanul gazdag -- ami páratlanul meglepő lehet azoknak, akik bizonyos távolságtartással, esetleg ellenszenvvel viseltetnek az egyházak iránt. Valójában azonban az a gazdag antropológia, amely egyfelől a szabad akarat teológiájában, másfelől a keresztény haladáskoncepcióban, más szóval az ember erkölcsi autonómiájában és az ember és társadalmainak a természeti törvény szerinti tökéletesedésében ragadható meg, az emberről alkotott kétezer-ötszáz éves filozófiai és teológiai reflexiónk csúcsát jelenti, amelyhez képest a semleges állam üres proceduralitásába visszaeső és a demokrácia identitárius szétfeszítését lehetővé tevő liberalizmusé olyan, mint az Emirates első osztálya a Wizzair 27E ülésével szemben.
Mármost ezzel a gazdag tanítással a háttérben, akár ami a szabadságot és az erkölcsi rendet, akár ami a progressziót és a társadalmi igazságosságot illeti, különösen szembeötlő a keresztény egyházak hallgatása alapvető társadalmi és etikai kérdésekben. Ha hozzávesszük, hogy Jézus világosan előírta a pasztorizációt és a tanítást az egyháznak (a saját tanítványainak, a gyülekezetnek/ekklésziának, azaz az egyháznak), a hazai egyházak finom érdektelensége a fő feladatukkal szemben a morális megzavarodottságnak ebben a példaszerű korábban ijesztő és elgondolkodtató...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.