Szerző: FAKAS GYÖRGY
2017.11.06.
Mint korábban megírtuk, néhány nap múlva megjelenik a váci megyéspüspökkel készített újabb interjúkönyv Mindig velem címmel. A kötetből már közöltünk előzetest, főleg a közéleti témákat érintve, de Beer Miklósnak a hiteles kereszténységről mondott szavait külön is megfontolásra érdemesnek tartottuk, ezért a kiadó engedélyével, ezeket külön közöljük. A püspöknek új élmény, hogy egyre több felnőtt kéri a keresztséget, amit azzal magyaráz, hogy a hit tartást ad, jóságra nevel, amiből persze a keresztények felelőssége is következik.
A hitnek kétféle útja lehet
Van, aki beleszületik, és erőfeszítést sem kell tennie érte. Gyerekként megkeresztelik, a szülei minden vasárnap templomba viszik, hittanra jár, később elsőáldozó, bérmálkozó lesz, templomban köt esküvőt. Szinte az ölébe pottyan a hit. És sokan emiatt válnak szalonkereszténnyé. A másik út sokkal nehezebb. Mert vannak, akik kínlódnak, vívódnak, rengeteg kérdésükre jobb híján a saját erejükből próbálnak választ találni, míg végül eljutnak a felnőtt hit öröméhez. Nagy kérdés, hogy mi, akik ajándékba kaptuk a keresztény neveltetést, különbnek tarthatjuk-e magunkat? És ami a legfontosabb, az életünkkel vonzóvá tesszük-e mások számára a kereszténységet?
Gyermekkori emléke, hogy a templom előtt a férfiak megemelték kalapjukat. Az idősebbek még ma is keresztet vetnek a templomkapu előtt, ám szerinte nem ez a hit valódi megvallása. Ahogy azt sem hiszi, hogy kereszteket kellene aggatni a nyakunkba, ékszerként, díszként. Ne ezekről ismerje fel a világ, hogy keresztények vagyunk. Sokkal fontosabb, hogy becsületesek legyünk, az életünk, a beszédünk legyen olyan, amilyennek az Úristen szeretné.
Van, aki beleszületik, és erőfeszítést sem kell tennie érte. Gyerekként megkeresztelik, a szülei minden vasárnap templomba viszik, hittanra jár, később elsőáldozó, bérmálkozó lesz, templomban köt esküvőt. Szinte az ölébe pottyan a hit. És sokan emiatt válnak szalonkereszténnyé. A másik út sokkal nehezebb. Mert vannak, akik kínlódnak, vívódnak, rengeteg kérdésükre jobb híján a saját erejükből próbálnak választ találni, míg végül eljutnak a felnőtt hit öröméhez. Nagy kérdés, hogy mi, akik ajándékba kaptuk a keresztény neveltetést, különbnek tarthatjuk-e magunkat? És ami a legfontosabb, az életünkkel vonzóvá tesszük-e mások számára a kereszténységet?
Gyermekkori emléke, hogy a templom előtt a férfiak megemelték kalapjukat. Az idősebbek még ma is keresztet vetnek a templomkapu előtt, ám szerinte nem ez a hit valódi megvallása. Ahogy azt sem hiszi, hogy kereszteket kellene aggatni a nyakunkba, ékszerként, díszként. Ne ezekről ismerje fel a világ, hogy keresztények vagyunk. Sokkal fontosabb, hogy becsületesek legyünk, az életünk, a beszédünk legyen olyan, amilyennek az Úristen szeretné.
A szimbólumoknak, jelképeknek, mozdulatoknak mindig egy homogén, azonos gondolkodású közösségben van értelmük. Ahol értik is azokat, és azonosulni tudnak velük.
„Ne legyetek papagájkeresztények”
Reméli, senki nem érti félre, de a körmenetek – szerinte – elvesztették időszerűségüket. Amikor gyerek volt, Zebegényben minden ház ablakában gyertya égett a körmenetek idején. Az egész falu együtt ünnepelt, így volt értelme, de már talán nem kellene mindenhez ragaszkodni csak azért, mert régen is így csinálták.
Ne higgyük, hogy attól leszünk a föld sója, a világ világossága, mert kivisszük a belső titkunkat az utcára. A hétköznapi magatartásunk legyen keresztény.
E ponton utal Ferenc pápára, aki szintén sokakat megdöbbent, amikor hasonló témákról beszél.
Ne legyetek papagájkeresztények. Nagyokat imádkoztok, százszor elmondjátok az Üdvözlégyet, otthon meg összevesztek a menyetekkel.
Sok témáról egyszerűen nem mernek beszélni, az egyházból mintha hiányozna az őszinte beszéd, az együttgondolkodás felelőssége...
Reméli, senki nem érti félre, de a körmenetek – szerinte – elvesztették időszerűségüket. Amikor gyerek volt, Zebegényben minden ház ablakában gyertya égett a körmenetek idején. Az egész falu együtt ünnepelt, így volt értelme, de már talán nem kellene mindenhez ragaszkodni csak azért, mert régen is így csinálták.
Ne higgyük, hogy attól leszünk a föld sója, a világ világossága, mert kivisszük a belső titkunkat az utcára. A hétköznapi magatartásunk legyen keresztény.
E ponton utal Ferenc pápára, aki szintén sokakat megdöbbent, amikor hasonló témákról beszél.
Ne legyetek papagájkeresztények. Nagyokat imádkoztok, százszor elmondjátok az Üdvözlégyet, otthon meg összevesztek a menyetekkel.
Sok témáról egyszerűen nem mernek beszélni, az egyházból mintha hiányozna az őszinte beszéd, az együttgondolkodás felelőssége...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.