KÖLYÖK BLOG
Szerző: Kontent
2017.12.01.
Általában az iskolai zaklatás csak akkor derül ki, amikor már nagy a baj, és különösen igaz ez az internetes formájára, amely akár öngyilkosságba is hajszolhatja a fiatal áldozatokat. Pedig a tinik - még ha burkoltan - vagy tudattalanul is, de küldik a segélykiáltásokat, amiket a szülőknek észre kéne venniük.
Tény, hogy nem egyszerű megfejteni a tiniket, nehéz velük szót érteni, sőt, gyakran alig lehet belőlük kihúzni néhány mondatot. És sokszor bizony akkor is csendben vannak, amikor lenne mit mondaniuk, mert erősebb a szégyenérzetük, félnek a következményektől, vagy nincs a szülők felé elegendő bizalom.
A problémák elhallgatása nagyban köszönhető annak is, hogy erősen élnek nálunk az olyan társadalmi beidegződések – főleg a fiúkkal szemben –, amelyek a gyerekeket arra szocializálják, hogy csendben tűrjék, ha a kortársaik bántják őket. Hiszen az “árulkodás
csúnya dolog”, és egyébként sem kell minden aprósággal anyuhoz rohanni.
Gyakran az áldozat az utolsó pillanatig hallgat arról, hogy az osztálytársai módszeresen kikészítik. És nemcsak az iskolában, az osztályteremben, útban hazafelé, hanem a virtuális térben is, hisz ez a két zaklatási forma általában kéz a kézben jár, ezért különösen fontos lenne, hogy időben észrevegyük, ha a gyerekünket bántják a kortársai, mint ahogy az is, hogy szülőként, vagy pedagógusként ne bagatellizáljuk el, ha ilyet tapasztalunk, vagy ha különféle változásokat érzékelünk a gyerek viselkedésével, kinézetével kapcsolatban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.