Szerző: SZELESTEY
2017.12.27.
- Magyarország és Lengyelország autoriter-nacionalista, már csak látszatra demokratikus. Más vélemény szerint Orbán még nem lépte át a Rubicont, de Brüsszel a körmére koppint, ha megteszi
- Mit eszik a CSU a magyar miniszterelnökön?
Die Presse
Vona Gábor szerint nem kizárt, hogy Simicska kirukkol egy-két vaskos meglepetéssel, de mint mondta, ezt az üzletembernek meg kell fontolnia, mert Orbán heves bosszút készít elő. A politikus hozzátette, hogy a kormányfő nem demokrata, ám rendszere csak akkor omlik össze, ha meginog a népszerűsége. A Jobbik elnöke ezt a lapnak adott hosszú interjúban azzal indokolta, hogy a Fidesz a félelemre alapoz, ehhez pedig a migráció szolgál eszközül. A lakosság hisztérikus állapotban van, ugyanakkor nem látni érdemi kormányzati tevékenységet. Ebből következik, hogy ha a hatalom már nem tudja megnyerni az embereket, akkor vége az uralomnak. A beszélgetésben, amelyet az újság az első oldalán harangoz be, a politikus kitér arra, hogy a miniszterelnök aláássa a sajtó függetlenségét, a magántulajdont, a vállalkozás szabadságát, az állami szervek önállóságát. A civil szervezeteket és a tanszabadságot támadja. Már nincsenek demokratikus biztosítékok. Egyedül a Jobbiknak van esélye megbuktatni a hatalmat a választáson. Vona a demokrácia utolsó bástyájának nevezte saját magát.
Úgy értékelte, hogy a pártja elleni támadások már túlléptek egy bizonyos határt. A helyzetet úgy érzékeltette, hogy ő tisztán, úriemberként küzd, viszont olyan, mintha egy gépfegyverrel felszerelkezett maffiafőnökkel kell megküzdenie a szorítóban, ideértve, hogy aljas vádakkal, pl. homoszexualitással illetik. Orbán lelkileg akarja őt megtörni, a családját is figyelték. A politikus ezúttal is azt bizonygatta, hogy a Jobbik korszerű, hazafias, konzervatív párttá alakult át, hozzátéve, hogy ő maga soha nem tett antiszemita, rasszista, romaellenes kijelentéseket. Igaz, betapasztotta a fülét, amikor ilyeneket hallott, bár már akkor sem értett velük egyet. A Magyar Gárda ellenőrzése pedig annak idején kicsúszott a kezéből. Azon kívül Magyarországon a zsidóellenesség történelmi örökség, minden pártban jelen van. De a Jobbiknál ilyen kisiklások ma már nem történhetnek meg következmények nélkül.
FT
Az ideológiák harcábán válik el a jövő, és a liberálisoknak sürgősen bizonyítaniuk kell, hogy a rendre épülő világ mindenki javát szolgálja. Ezt hangsúlyozza az elemzés, kiemelve, hogy az idén összeszedték magukat a liberális nyíltság hívei, hogy mozgósítsák erőiket az ellenoldallal szemben. 2018 valószínűleg a nagy összecsapás éve lesz. Előbbi táborba tartozik az unió, jónéhány európai ország, valamint Kanada és Japán. Az antiliberálisok vezére egyértelműen Trump, aki a világot nulla összegű játszmának tekinti. Az ő szemében a gazdaságban nem lehetnek győztesek vesztesek nélkül. Valamint minden országnak magának kell kikaparnia a gesztenyét saját maga számára. A 30-as években, majd a hideg háború idején már megtörtént, hogy az államoknak dönteniük kellett, milyen ideológia mögé állnak oda. A viszályt azután a nemzetközi színtéren fegyverrel vívták meg, közvetlenül, illetve helyettesek útján. A liberális kormányok odahaza igyekeztek visszaszorítani a fasizmussal, illetve a kommunizmussal érzett rokonszenvet. Ellenben a diktatúrákban teljesen elnyomták az eltérő nézeteket.
Most nincs jele annak, hogy háború törne ki a szembenálló felek között. Remélhetőleg nemzeti keretekben is elmarad a politikai erőszak. Három területen viszont folyik a csata: a nemzetközi intézményekben, lásd, hogy Trump be akarja dönteni a kereskedelmi világszervezetet. Egyidejűleg zajlik a szövetségek kialakítása. Az amerikai elnök inkább Putyin fel épít hidat és autokratákkal barátkozik, a Fülöp-szigetektől Szaúd-Arábiáig. Ahelyett, hogy megerősítené a kapcsolatokat a szövetségesekkel, vagy fenntartaná a NATO egységét. Magyarország és Lengyelország e tábor felé hajlik. De a legfontosabb hadszíntér a hazai politika. A populista nacionalizmus nagyrészt a rosszul kezelt pénzügyi válságból és abból meríti erejét, hogy nem jó válaszok születtek a gyors szerkezeti változásokra.
Hosszú távon reménykedhetnek a liberálisok, mert tartós károkat szenvednek azok az országok, ahol a bezárkózás támogatói vannak hatalmon, és amelyek elhagyják a liberális rendet. Ám ha összeomlik a liberális rend, megtarthatják az előnyöket azok a kormányok, amelyek már korán szakítottak vele. További fenyegetés, hogy az antiliberális tömb által elért rövid távú előnyök tovább állnak fenn, mint ameddig a liberálisok hatalmon tudnak maradni. Hogy ez ne így legyen, ahhoz a liberalizmusnak az eddiginél radikálisan haladóbb vonalra kell átállnia...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.