Szerző: HaFr
2018.04.16.
A bűnös internacionalista (fő)város, ideértve potenciálisan 6-7 nagyobb városunkat -- azaz összesen két és félmillió ember viszonylag polgárias környezetét -- és a tiszta magyar vidék konfliktusa kezd egyre kevésbé észrevehetetlenül a politika tengelyébe kerülni (macskakörmök kiteendők meggyőződéstől függően, én gondolatban kitettem, csak utálok macskakörmözni). A konfliktusnak megvannak az objektív -- szellemi, kulturális, generációs-szociológiai, településméreti, politikai stb. -- okai, de a jelenség nem elhanyagolható jelentőségű a rendszerellenes mozgalmak várható fejlődése szempontjából. (Jelzem, ez a rezsim a vidék leszakadását és elszegényedését csak növeli, nem a felemelésén és polgárosodásán dolgozik, ami ellen a vidék viszont nem tiltakozik.)
Budapest nélkül nincs NER-váltás (a NER-hez április 8-a után hozzáértem már a kollaboráns parlamenti ellenzéket is), és Pest-Buda kezd egyre jobban összeállni. Nem véletlen (hanem éppenséggel a fővárosi és a vidéki értékrend közötti nem csökkenő szakadék jele), hogy Orbán nem tudja egy ernyő alá terelni a vidékiséget a saját hagyományos budai választóival, vagy itt, vagy ott lóg ki a tömeg az ernyője alól.
Gondoljunk bele, mikor volt itt rendszerváltás, amely nem Budapestről indult (vagy egyenesen Budapesten zajlott) és 30 évnél idősebbek voltak a kezdeményezői (vagy egyenesen a vezetői)? Soha. Ez napnál is világosabban kiderül, ha az ember megállapodott értelmiségiekkel fészbukozik -- teljesen terméketlen, legfeljebb vegyesen szórakoztató és öntömjénező időtöltés a tényleges változások szempontjából. A napnál is világosabb, hogy ha rajtu(n)k múlna, a NER még száz év múlva is itt lenne. Megint csak nem részletezem ennek az okait, kellő intuícióval beláthatóak. A legnagyobb tüntetések eddig Budapesten zajlottak (nem, mondjuk, öt vidéki város koordinációjában) és a populációjuk átlagos életkora rendre bőven 30 év alatt volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.