SZERETNÉK RENDSZERGAZDA LENNI A FIAM TELEFONJÁN

QUBIT
Szerző: RÁCZ JOHANNA
2018.05.30.

Nem könnyű boldog netezőt nevelni gyermekünkből, mikor mi magunk sem vagyunk azok, és ő valószínűleg jobban is érti az egészet. Az biztos, hogy sokat kell beszélgetni, egyszerre kell határozottnak és partnernek lenni, lekötni a gyerek idejét és jó példát mutatni.

„A macskám 15 elmúlt, Béla a neve” – mutatnak példát a Gellért téri Funside Schoolban, hogyan lehet egy könnyen memorizálható mondat kezdőbetűiből biztonságos, számot, kis és nagy betűt is tartalmazó jelszót generálni. Az iskola első, szülőknek hirdetett internetbiztonsági tanfolyamán járunk. A nyolcszor másfél órás, pszichológiai és technológiai etapokból álló kurzus látogatóinak többsége nő, van, aki már egy tinédzser gyakorló anyukája, már így is profinak tűnik, de szeretne „rendszergazda lenni a fia telefonján”. Más viszont digitális analfabétának érzi magát, pedig a lánya épp most lép a kamaszkorba, ezért ült be a tanfolyamra. Egy harmadik résztvevő ugyan anya is, de elsősorban azért képzi magát, mert a munkájához jön jól.

Csak a közelmúltban kezdett ráébredni a világ, hogy a folyamatos internetezés lehetősége, amit az okostelefon hozott el az emberiségnek, milyen káros hatással lehet a fejlődő személyiségre. Erről Jeane M. Twenge kutatásai alapján részletesen írtunk a Qubiten, és ahogy a téma szélesebb körben is ismertté vált, megjelentek radikális, az okostelefont egyenesen a kábítószerhez hasonlító hangok is, például Tari Annamária pszichológusé.

Hány évesen okostelefonozzon?

Joggal akarják tehát tudni azok a szülők, akik még befolyással lehetnek gyerekük netezési szokásaira, hogy hány éves korában adhatnak ilyen eszközt a kezébe. Kittka András, a Funside igazgatója szerint bár a szakirodalomban a (Facebookon is korhatárnak szabott) 13 évet szokták emlegetni, nem lehet konkrét számmal válaszolni erre a kérdésre, mert ideális esetben egy, a szülők által kellőképp irányított érési folyamat végeredményeként juthat a gyerek internetezésre alkalmas telefonhoz. Mire valaki eléri a 13 éves kort, az osztályában gyakran már mindenki másnak van mobilja, így a gyerek, akit tiltanak a kütyüktől, tényleges szociális hátrányba kerülhet, nem beszélve arról, hogy lemaradhat a tanuláshoz hasznos technológiákról, appokról, eszközökről is.

A teljes tiltásból tehát nem sokat profitál a gyerek, különösen azért, mert a barátainál úgyis találkozik majd azokkal a netes jelenségekkel, amelyektől a szülők megpróbálják megóvni, viszont mivel teljes ellenállásba ütközik ezen a téren, a szüleinek nem fog beszélni ezekről. Akkor pedig már régen elveszett a kontrollt. Magtól értetődően a teljes megengedés sem vezet jóra.

A gyerekeknek szóló informatikai, robotikai képzésekkel évek óta foglalkozó cég szakértői tehát a mentorálásnak nevezett középutas megoldás hívei. A lényege, hogy bizonyos életkorig a szülő nyomon követi, mit csinál gyermeke a neten, de ezt mindinkább kiegészíti, majd fölváltja egy mentoráló kapcsolat, amelyben a gyerek tudja, hogy bármivel fordulhat a szüleihez, mert megbízhat bennük, és válaszaik is vannak. Hogyan érhető ez el a gyakorlatban?

ITT OLVASHATÓ