MIT CSINÁLT ISTVÁN, A KÍMÉLETLEN REFORMER, MIUTÁN LEGYŐZTE KOPPÁNYT?

QUBIT
Szerző: BÉRES ATTILA
2018.08.19.

„Köröskörül erdőségek és hegyek (...) övezik, amelynek belseje a róna tágas síksága, és amely a folyók és folyamok futásától ékes, a különböző fajú vadakban dús erdőkben bővelkedik, oly gazdagnak ismerik természettől fogva virágzó szépsége és földjeinek termékenysége miatt, hogy szinte Isten paradicsomának (...) látják” – írta a Kárpát-medencéről Freisingi Ottó püspök, amikor az 1147-49-es második keresztes hadjárat idején a lovagokkal együtt átvonult rajta. A magyarokról már egészen más véleménnyel volt: „ezek a magyarok visszataszító külsejűek, mélyen ülő szemeik vannak, termetük alacsony, erkölcseikben és nyelvükben pedig annyira barbárok és vadak, hogy joggal lehet kárhoztatni a szerencse szeszélyét, vagy inkább csodálni az Isten türelmét, hogy martalékul hagyta ezt a szép földet az emberiség e szörnyetegeinek, akiket még embernek sem nevezhetek.”

Lehet, hogy az irigység szólt a püspökből, hogy éppen ez a nemzet szerezte meg a Kárpát-medencét, de hogy végül így történt, számos történelmi fordulatnak és személynek volt köszönhető, akik nélkül ez a nép talán már nem is létezne.

„Valakinek holnap le kell győzni a sötétséget…”

A Kárpát-medence csak földrajzilag volt egységes, politikai-vallási-etnikai szempontból az ókorban és a kora középkorban is heterogén volt a terület. A honfoglalás idején nyugaton frank, morva és avar maradványok éltek, akik Rómát tekintették az irányadónak vallási kérdésekben, míg a keleten megtelepedett bolgárok és más szláv népelemek Konstantinápoly (Bizánc) felé fordulva igyekeztek boldogulni. Egyik nép sem volt képes arra, hogy egységbe forrassza a területet, így azt a kívülről érkező magyarok valósították meg.

A Magyar Fejedelemség két eltérő kultúra, vallás és gondolkodásmód határán született meg, így idővel az vált a legfontosabb kérdéssé, hogy a kettő közül melyikhez fog közeledni, mert egyértelmű volt, hogy egymagában nem maradhat fenn. A magyarok azonban még jó pár évtizedig nem töprengtek ezen, energiáikat a kalandozó hadjáratok kötötték le. A hadjáratok pedig, micsoda véletlen, elsősorban éppen a két nagyhatalom, a nyugati Frank Birodalom utódállamai és a délkeletre található Bizánc ellen irányultak. Így a magyarok első kézből ismerhették meg a két világot...

ITT OLVASHATÓ