Szerző: Tarski
2018.09.18.
Óriási olvasottsága volt a legutóbbi blogbejegyzésemnek, amelyik a Sargentini-jelentéssel foglalkozott. Ennek részben örülök, hiszen az ember azért ír, hogy minél több olvasóhoz eljussanak a gondolatai. Részben viszont nagyon nem örültem annak, hogy láthatóan alapvető politikai filozófiai fogalmakkal nem volt tisztában a kommentelők egy része. Ez azért nagyon rossz jel, mert ha nem értik például a „liberális demokrácia” fogalmát és lényegét, akkor bizony a politikusoknak tágabb teret adnak ahhoz, hogy manipulálják őket, amit persze naponta meg is tesznek. Ezért van az, hogy minden párthoz társulnak hívők, akik az általuk vázolt politikai célokat helyesnek és tartalmukat pedig igaznak tartanak. Ez önmagában nem lenne baj, csupán az a helyzet, hogy ezzel párhuzamosan a teljes igazság is részekre válik, hiszen egy-egy párt csak a saját igazságát adja elő, és minden más vélt igazságot hazugságnak tüntet fel. Így volt ez a „liberális demokrácia” értelmezésével is, amit a következő, néhol nagyon kedves idézetek támaszthatnak alá.
„Azt írja Tarski, hogy 'itt ma liberális demokrácia van'. Pedig a vezér mintha illiberálisat akarna. Hogy is van ez?”
„Magyarországon nincsenek szabad és tisztességes választások. Ezek után azt leírni, hogy ez egy liberális demokrácia csak annyi kérdést fel, hogy a posztoló ennyire ostoba vagy ennyire aljas.”
„(a bloggernek azt javaslom, hogy többet olvasson és gondolkozzék, és kevesebbet írjon, az mindenkinek jobb lesz, neki is.)”
„A szerzőnek fogalma sincs, hogy mi a liberális demokrácia (egy sima kommunista diktatúrában is érvényesül a 'népszuverenitás', ők is mindig ezzel védekeztek).”
„Azt írja a poszter, hogy Magyarországon liberális demokrácia van. A főnököd kerek-perec kijelentette, hogy illiberális demokráciát épít. Akkor most mondd, kérlek, te tényleg ennyire hülye vagy, vagy pedig jó a fizetség.? Amennyiben utóbbi, úgy meg tudlak érteni, amennyiben nem, úgy eléggé sajnálatos. És nem, nem magánügyed.”
Elsőként meg kell ismételnem azt, hogy mit értünk a „liberális demokrácia” fogalma alatt. Jómagam 4 politikai rendszer főtípust különböztettem meg: az őstársadalom, a rabszolgatartáson alapuló, a hűbéri és a liberális demokrácia politikai rendszerét. Ezek között az a különbség, hogy gyökeresen új paradigmák alapján oldják meg a politikai rendszer irányítását. A liberális demokrácia fogalma alatt olyan politikai rendszer főtípust értek, amelyben a hatalommegosztás és a népszuverenitás elve érvényesül. Korábban a hűbériség idején ugyanis minden hatalom a király kezében összpontosult, és a hatalom átszármaztatása a patrimoniális rendszer szerint történt, ebbe a népnek nem volt lényegi beleszólása. A liberális demokráciára való áttéréssel nyilvánvaló a paradigma váltás. A „liberális” szó itt azt jelenti, hogy liberalizálták a politikai rendszer működtetését, ezért a „liberális” szóval különböztették meg ezt a politikai rendszer főtípust a korábbi politikai rendszer főtípusoktól.
A liberális demokrácia konkrét megvalósítása azonban különböző módszerekkel történhet, így juthatunk el a modellekhez. Ez természetesnek kell tekintenünk, hiszen ahány nemzetállam létezik, annyi különböző szempontot kell figyelembe venni a politikai rendszer irányításához. Vagyis a liberális demokrácia mindig egy konkrét modellben jelenik meg, de azt nyilvánvalóan jellemeznie kell a liberális demokrácia két paradigmájának. Amennyiben sem a hatalom megosztása, sem pedig a népszuverenitás elve nem érvényesül, akkor már nem beszélhetünk liberális demokráciáról.
Történetileg úgy alakult, hogy az első liberális demokrácia modellt az Egyesült Államokban alakították ki, alapjául pedig az 1789. szeptember 17-én George Washington által aláírt alkotmány szolgált. Nyilvánvaló, hogy ez magán viselte az akkori időszak jellemzőit, így például a gyarmatosítás és a rabszolgaság intézményének a létét. De mivel az új alkotmány kielégítette a liberális demokráciákra vonatkozó két alapvető paradigmát, ezért az Egyesült Államok akkori politikai rendszer modelljét is liberális demokráciának kell tekintenünk. Kíváncsi volnék arra, ha ma hazánkban létezne a rabszolgaság intézménye, akkor minek neveznék el az orbáni rezsimet. Az Egyesült Államok 3. elnöke Thomas Jefferson volt, aki közismerten rabszolga kereskedő volt, sőt, az eygik rabszolgája volt a szeretője is. Vajon milyen jelzőt ragasztanának ma Orbán Viktorra, ha ő is rabszolga kereskedő lenne? Pedig ezt a politikai rendszer modellt is liberális demokráciának kell tekintenünk...
Elsőként meg kell ismételnem azt, hogy mit értünk a „liberális demokrácia” fogalma alatt. Jómagam 4 politikai rendszer főtípust különböztettem meg: az őstársadalom, a rabszolgatartáson alapuló, a hűbéri és a liberális demokrácia politikai rendszerét. Ezek között az a különbség, hogy gyökeresen új paradigmák alapján oldják meg a politikai rendszer irányítását. A liberális demokrácia fogalma alatt olyan politikai rendszer főtípust értek, amelyben a hatalommegosztás és a népszuverenitás elve érvényesül. Korábban a hűbériség idején ugyanis minden hatalom a király kezében összpontosult, és a hatalom átszármaztatása a patrimoniális rendszer szerint történt, ebbe a népnek nem volt lényegi beleszólása. A liberális demokráciára való áttéréssel nyilvánvaló a paradigma váltás. A „liberális” szó itt azt jelenti, hogy liberalizálták a politikai rendszer működtetését, ezért a „liberális” szóval különböztették meg ezt a politikai rendszer főtípust a korábbi politikai rendszer főtípusoktól.
A liberális demokrácia konkrét megvalósítása azonban különböző módszerekkel történhet, így juthatunk el a modellekhez. Ez természetesnek kell tekintenünk, hiszen ahány nemzetállam létezik, annyi különböző szempontot kell figyelembe venni a politikai rendszer irányításához. Vagyis a liberális demokrácia mindig egy konkrét modellben jelenik meg, de azt nyilvánvalóan jellemeznie kell a liberális demokrácia két paradigmájának. Amennyiben sem a hatalom megosztása, sem pedig a népszuverenitás elve nem érvényesül, akkor már nem beszélhetünk liberális demokráciáról.
Történetileg úgy alakult, hogy az első liberális demokrácia modellt az Egyesült Államokban alakították ki, alapjául pedig az 1789. szeptember 17-én George Washington által aláírt alkotmány szolgált. Nyilvánvaló, hogy ez magán viselte az akkori időszak jellemzőit, így például a gyarmatosítás és a rabszolgaság intézményének a létét. De mivel az új alkotmány kielégítette a liberális demokráciákra vonatkozó két alapvető paradigmát, ezért az Egyesült Államok akkori politikai rendszer modelljét is liberális demokráciának kell tekintenünk. Kíváncsi volnék arra, ha ma hazánkban létezne a rabszolgaság intézménye, akkor minek neveznék el az orbáni rezsimet. Az Egyesült Államok 3. elnöke Thomas Jefferson volt, aki közismerten rabszolga kereskedő volt, sőt, az eygik rabszolgája volt a szeretője is. Vajon milyen jelzőt ragasztanának ma Orbán Viktorra, ha ő is rabszolga kereskedő lenne? Pedig ezt a politikai rendszer modellt is liberális demokráciának kell tekintenünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.