Szerző: GYÜKERI MERCÉDESZ
2019.05.27.
Színesebbé vált az EU újjáalakuló parlamentje, a nagy frakciók mellett komolyabb szerepet kaphatnak a kisebb pártcsaládok és az euroszkeptikus, szélsőséges erők is. Ám ez legfeljebb a tárgyalási taktikát változtatja meg, az irányt aligha.
Ahogy eddig, ezután is harcba indul majd Orbán Viktor, amikor Brüsszel vagy Strasbourg felé tart. Hiába ugyanis a mostani győzelem, az offenzíva helyett állandó védekezésre kényszerül majd, akár a Fidesz elnökeként, akár kormányfőként. Az Európai Parlament paradoxona ugyanis ez: a törésvonal nem a bal- és a jobboldal – vagy éppen, használjuk csak a Fidesz szólamait, a migrációt támogató és az azt ellenző erők – között húzódik, hanem az európai integrációt támogató, illetve az azt szétverni igyekvő erők között. És a vasárnapi eredményből világosan látszik: az euroszkeptikusok alulmaradtak az EU-párti erőkkel szemben.
Persze ez az Európai Parlament egészen más lesz, mint minden eddigi. Akármennyire is győztesként lengeti a kék zászlót a leginkább a hagyományos konzervatív erőket egyesítő Európai Néppárt vezetése, és elégszik meg lassan örökössé váló második helyével a baloldali S&D, kénytelenek szembesülni azzal, hogy a közvetlenül választott EP történetében először már ketten sem teszik ki az abszolút többséget a testületben. Vagyis minden korábbinál fontosabbá vált a liberális ALDE (velük az Európát belpolitikai kudarcai előli menekülőútként is használó francia államfővel, Emmanuel Macronnal) és a Zöldek, akik – mint azt a választás utolsó óráiban is világossá tette csúcsjelöltjük, Ska Keller – épp annyira tartják a frontot a klímaváltozás elleni küzdelemben és a környezetvédelemben, mint a jogállamiságért folytatott harcban.
És akkor négy név, amely bizonyítja, hogy Orbán Viktornak és a Fidesznek nem lesz sok keresnivalója ezen az oldalon:...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.