Szerző: KABAI DOMOKOS LAJOS
2020.10.18.
– Ellen kell-e állnia a művésznek, amikor azt tapasztalja, hogy a hatalom képviselői saját céljaikra használják fel a kivételes képességeivel és tudásával megalapozott népszerűségét?
– Fel kell-e adnia pozícióját, amikor rájön, hogy a hatalom emberei szinte észrevétlenül sodorják bele számára is kínos, sőt vállalhatatlan helyzetekbe?
– Felelősségre vonható-e azért, mert bár jogi értelemben vett bűnt nem követ el, de a művészeti életben való aktív részvételével végső soron igazolja a diktatúrát?
– Van-e mentség arra, hogy apró ellenkezésekkel ugyan, de elfogadja azokat a kiváltságokat, amiket a diktátor és környezete kínál fel neki?
– Elvárható-e tőle, hogy szakmai és emberi hiúságát legyőzve félreálljon, s akár vetélytársainak engedje át a helyét, miközben emiatt mellőzöttség, nélkülözés, sőt üldöztetés várhat rá?
– Akkor cselekszik-e helyesen, ha megköti az óhatatlan kompromisszumokat, s az így szerzett befolyásával az üldözöttek, a kisemmizettek oldalára áll, mi több, akár egy-egy életet is megment, vagy hazáját elhagyva, idegenben leplezi le a rendszer szörnyűségeit?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.