Szerző: SOMFAI PÉTER
2021.05.27.
Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő, idézhetnénk Shakespeare örökbecsűjét, de mindjárt le is fordíthatnánk a hazai politikai teátrum működési sajátosságaira: színház a parlament és színész benne minden képviselő. Akik a kormánypárt padsoraiban ülnek, kénytelenek beérni, hogy a bólogatók kórusában a helyük, míg az ellenzékieknek ennél is hálátlanabb szerepet osztanak. Amióta a Fidesz a hatalom közelébe került, lépten-nyomon azt bizonygatja, hogy ellenzék nélkül is lehet az országot vezetni. Aki figyelemmel kíséri általában a parlamentben folyó költségvetési vitákat, azt látja, hogy az ellenzék „hivatalból” módosítana, átcsoportosítana, a kormánypárt pedig ugyanazzal a lendülettel – érdemi megfontolás nélkül – elutasít mindent, ami a túloldalról érkezik.
– Ebben a felállásban érdemes egyáltalán energiát fecsérelni a vitatkozásra? – kérdeztük Katona Tamást, korábbi pénzügyi államtitkárt, aki számos költségvetési tárgyalás résztvevője volt már.
– Nem arról van szó, hogy az ellenzék azért vonja kétségbe a költségvetés számait, mert ez „hivatalból” a dolga. A költségvetés vitája egyben alkalmat ad arra is, hogy az ellenzék véleményt mondjon a regnáló kormány gazdaságpolitikájáról, és érzékeltesse a választókkal, hogy hatalomra kerülve milyen változásokat vezetne be a bevételek illetve a kiadások elosztásában. Ha komolyan vesszük a demokráciát, akkor az alternatívák felmutatásának fontos szerepe volna. De aligha lehet elvonatkoztatni a hazai viszonyoktól. Az elmúlt tíz évben minden javaslat pusztába kiáltott szó maradt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.