2021. június 25., péntek

AZ ÉS 2021/25. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: ÉS
2021.06.25.


P U B L I C I S Z T I K A

Kovács Zoltán: Nem kompatibilis tetoválás

Kijutottunk egy világtornára, és az ilyen alkalom mindig lehetőséget ad, hogy megmutassunk valamit magunkból, amit jóformán csakis a sporton keresztül lehet. A sporttörténet olyan emlékezetes pillanatokat jegyez, amik fölidéznek tartást, küzdőképességet, ügyességet, miközben közelebb hozzák az embereket, és akkor itt be is fejezném a közhelyparádét és rátérnék a lényegre: már megint sikerült vállalhatatlan ügyekben az országra vonni a figyelmet, és kétséget sem hagyni afelől, hogy Magyarországot pillanatnyilag igen egyszerű gondolkodású emberek vezetik. Azt azért nem mondanám, hogy bugrisok. A labdarúgó-Európa-bajnokságon ugyanis nemcsak a csapat mutatkozott be, hanem sajnos a vezetők is. Ezért aztán a futballszakma és a futball érdeklődő közege nem is elsősorban arról beszél, hogy a válogatott jobb teljesítményt mutat a vártnál, hanem arról, hogy még mielőtt bármi történt volna, igen hangsúlyosan exponálta magát a bőrébe nem férő kormányfő. Ismert, hogy egy felkészülési meccsen a faji megkülönböztetés ellen tiltakozó ír futballisták letérdeltek, a magyarok nem. De nem is ez volt, ami az általános elképedést kiváltotta, hanem hogy a magyar szurkolók kifütyülték a tiltakozó íreket. Itt lépett akcióba a magyar kormányfő, és az eddigiektől eltérően megjelent a kormányinfón, ahol az egy ilyen alkalomra vetített szokásos mennyiségű zagyvaságok többszörösét hordta össze. Elmondta a sajtó jelen lévő szaktársainak, hogy ilyen térdelő gesztusokat a rabszolgatartó nemzetek tesznek, ami természetesen nem igaz. Orbán egészen egyszerűen összekeverte a gyarmatosítókat a rabszolgatartókkal, gondolom, azért, mert a fejében a gyarmatosító egyenlő a rabszolgatartóval. (Rossz ember, rossz ember.)...

Csepi Lajos: Három nem könnyű

Gadó Gábor: A magyar vírus

Váncsa István: Nem szól a rádió

Darvas Béla: Méhlegelő

Valki László: Reagan, az atombomba és az Ügyes Íjász


Sokáig úgy tudtuk, hogy egy atomháború kitörésének veszélye 1962-ben, a kubai rakétaválság napjaiban volt a legnagyobb. Később kiderült, hogy a világ a nyolcvanas években is közel került a nukleáris katasztrófához. A NATO 1983-ban Ügyes Íjász (Able Archer) 83 fedőnevű hadgyakorlatot tartott Nyugat-Európában, amelynek keretében egy olyan, hagyományos fegyverekkel folytatott kelet–nyugati háborút szimulált, amely nukleáris összecsapásba megy át. Ez önmagában még nem járt volna végzetes következményekkel, a szovjet hírszerzés azonban azt jelentette Moszkvának, hogy a NATO a hadgyakorlat ürügyén valódi nukleáris támadást készít elő a Szovjetunió ellen...

Babarczy Eszter: Vitatkozni Eörsivel

Kutasy Mercédesz: Pierre Menard, az MTMT szerzője


Jorge Luis Borges közismert novellájának elején a narrátor felsorolja főhőse, Pierre Menard látható és láthatatlan életművének darabjait, majd kiemeli közülük a legnagyobb munkát: „szóról szóra és sorról sorra” újra akarta írni a Don Quijotét. A terv a történet szerint csak részben (ám annál tökéletesebben) sikerül, a novellát pedig gyakran értelmezik a fordítás allegóriájaként...

Radnóti András: Amikor a győzelem is vereség

Az összefogás megvalósulóban van – ezúttal kompromisszumok nélkül, közös listával, koordinált jelöltállítással az egyéni körzetekben és ellenzéki előválasztással –, a rendszerváltás reménye azonban elveszőben. Tény: van némi remény Orbán elzavarására 2022-ben. De ha Orbánt erre az összefogásra cseréljük, elvész a remény, hogy Magyarország új esélyt kap egy tiszta, tartalmilag – és nem csak retorikailag – nyugatos, szabad és demokratikus közéletre és állami működésre, kiutat a korrupt, nepotista, cinikus posztkommunista pocsolyából...

Báron György: Mátyás Győző
(1954–2021)

Benda László: Teheráni bakó, rothadt almák

A múlt pénteki iráni elnökválasztásnak az volt a legfőbb tétje, hogy mekkora lesz a részvétel. A voksolás végeredményét ugyanis mindenki jó előre borítékolhatta. Nem volt igazán nehéz dolguk a közvélemény-kutatóknak – a félhivatalosan meghirdetett számok igazolták az előzetes „több mint sejtéseket”...

Lévai Júlia: Egy közmegegyezés felszámolása

Madarász Anna: Egymás közt?


Azt látom, hallom, Nádasdy Ádám egyszerűen közli: „buzi vagyok”. Steiner Kristóf meg azt mondja: „Ha valaki utánam szól, hogy te buzi, akkor megfordulok, és azt mondom: aha, te meg hetero, és?”

Amikor a televízióban ilyen-olyan vetélkedőkben csókkal búcsúznak a párok (ha épp szét kell válniuk a játékban kis időre), vagy örömükben összecsókolóznak, arra gondolok: mi történne, ha meleg, ha leszbikus pár tenné ugyanezt? Persze tudom, nem is kerülne adásba, vagy ha valami hiba folytán mégis, hát… Inkább nem képzelem el a következményeket.

Nemrég tértem vissza Berlinből. A Coca-Cola-reklám szi­vár­vány­szí­nek­ben pompázik mindenütt. A szintén e márkát hirdető plakáton egy nevető transzvesztita kólázik a vidám nagyival. A város különböző pontjain azonos nemű, ölelkező párok. Szégyelltem magam, amikor kicsit jobban rájuk néztem.

Barátom, aki meleg, sokszor mesél nekem...

Fercsik Marianna: Bezárul a kör

V I S S Z H A N G 

Kemény Ádám: Még egyszer Antall Józsefről

Dobozi István: Poszt-castrói forgatókönyvek

Szűcs R. Gábor: Békés válasz

Haskó László: Kisebbségi alkotmány

Szilasi György: Vissza a városba!

P Á R A T L A N

pá- ti-: MEGJÖTTEK

makszi: FEJLŐDÉS

msz: SIKEREK JÚNIUSBAN

Lévai Júlia: IRÁNY LESZBOSZ!

szm: IGEN, DE AMERIKÁBAN

Huszár Ágnes: FOCINEMZET

(celebrálja Nyerges András): HETI TEXTUS

Szikszai Károly: BRIGÁDNAPLÓ


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.