A KÖZÉPKOR VALÓJÁBAN NEM VOLT EGY HETERO-FAJVÉDŐ-KERESZTÉNY ARANYKOR, DE A SZÉLSŐJOBBOT EZ NEM ÉRDEKLI

TELEX
Szerző: TÓTH GERGELY
2021.10.27.

Két amerikai mítoszromboló könyvben írta meg, hogyan torzították el és használták ki a „legfélreértettebb történelmi korszakot” a gyarmatosítók, rasszisták és vallási fanatikusok, hogyan vált a középkor az etnikai-vallási-kulturális egység aranykorává. Pedig a középkor is csak azt üzeni, soha nem létezett olyan történelmi korszak, melyhez visszatérve megszabadulhatnánk az emberi létezés sokszínűségétől.

– Magad mondtad, hogy a holtakat el kell temetni…

– Úgy van – helyeselt Alyr. – Nem túl mélyre persze, hisz bármikor szükség lehet rájuk.

A magyar fantasy leghíresebb halottidézője akarva, akaratlanul is rátapintott a történelemmel való viszonyunk kettősségére: a múlt valóban az idő sírhantja alatt nyugszik, de az évszázadok csak néhány rögöt jelentenek, ha múltunk kitüntetett szereplőit fel akarják támasztani az emlékezetpolitikai halottidézők. Ezért bukkanhattak fel CGI-zombikként egy ismeretlen honfoglalás kori csata ismeretlen szereplői, ezért indult meg a nyomozás a román nekromanták zaklatásának is rendszeresen kitett Mátyás király reanimálásához szükséges kromoszómák után, és ezért kaphat lovagkeresztet Kásler Miklós udvari varázslója.

És ahogy a zombifilmek halottjai is elrohadt arccal, elmállott végtagokkal szoktak kibújni a sírból, úgy a középkor alakjainak és eszméinek politikai célokra történő megidézése is igen csúf, jobb esetben csak nevetséges, rosszabb esetben viszont ijesztő eredményekre vezet.

A legkedveltebb halottak rendszerint a középkori földrétegekből bukkannak elő – és nem csak Magyarországon. Amerikai vagy lengyel neofasiszták lovagi pajzsokkal vonulnak fel „fajvédő” demonstrációikon, szélsőjobboldali terroristák a keresztes háborúk aktualitására hivatkozva mészárolnak le új-zélandi mecsetlátogatókat vagy norvég szociáldemokratákat, amerikai lányos apák lovagjelmezben esküdnek fel lányuk szüzességének védelmére.

De a középkor a nagypolitikában is működik: az Iszlám Állam néhány véres évre újraélesztette az iszlám virágkorát idéző kalifátus intézményét, Jair Bolsonaro brazil elnök hívei a templomos lovagok „Deus Vult” csatakiáltását harsogják a brazil elnök melletti szimpátiatüntetéseken, Vlagyimir Putyin névrokona, Nagy Vlagyimir szobrának leleplezésénél a multikulturalizmus ellenpéldájaként állította hallgatósága elé a középkori orosz állam „patriotizmusát”, az iszlamizmus és nacionalizmus mezsgyéjén lavírozó neoottomán ideológia főszereplője, Recep Tayyip Erdoğan pedig extravagáns (1150 szobás) elnöki palotájának őreit egyes fogadásokra történelmi egyenruhákba öltözteti.

De mire vezethető vissza ez a határokon átívelő középkormánia? És milyen az a középkor, ami ugyanabban a formában bír visszaköszönni az illiberális rezsimek államideológiájából és a 8chan-trollok keresztes mémjeiből? És nem mellesleg: mennyiben felel meg a bennünk élő képnek a középkor?

Ezekre a kérdésekre keresi a választ – vagy legalább az értelmes kérdésfelvetéseket – két tudós, a középkori irodalomtörténettel foglalkozó (egyben egy középkori fantasy regényt is író) Amy S. Kaufman és az egyebek mellett a középkor tömegkulturális rezonanciáit vizsgáló Paul B. Sturtevant 2020-as, az Ördög történészei (The Devil’s Historians) című ismeretterjesztő könyvükben. Ez a könyv – ahogy azt marketingszagú címénél sokkal értelmesebb alcíme is jelzi – arról szól, hogyan használták ki mindig is a különféle hódító, gyarmatosító, népirtó és elnyomó rendszerek és mozgalmak a „legfélreértettebb történelmi korszakot”...

ITT OLVASHATÓ