Szerző: VONYÓ TAMÁS
2021.12.06.
Az elitek a felzárkózás elmaradására az előzmények miatt nem is tekinthettek másképp, mint a politikai hatalom és „a rendszer” kudarcára.
De miközben a nyugati orientáció kulturális és társadalmi szempontból érthető, növekedéselméleti és gazdaságtörténeti vonatkozásban a nyugati mérce és a felzárkózás realitása korántsem magától értetődő.
Habár relatív gazdasági lemaradásunk nemzetté válásunk kezdete óta a közbeszéd tárgyát képezte, annak okairól objektív tudományos vita az 1970-es évektől és különösen a rendszerváltás éveiben bontakozott ki. Ekkor vált domináns felfogássá mind nyugati, mind kelet-európai közgazdászok között, hogy a felzárkózás (konvergencia) – intézményi feltételek teljesülése esetén – a nemzetgazdaságok fejlődésében természetes folyamat és reális elvárás. Így ennek magvalósulásában, illetve hiányában mérhető a gazdasági rendszerek és gazdaságpolitikák hatékonysága.
Térségünkben a mai napig általános ez a megközelítés, pedig ez a feltételezés ma már sem elméleti, sem empirikus szempontból nem megalapozott...
Habár relatív gazdasági lemaradásunk nemzetté válásunk kezdete óta a közbeszéd tárgyát képezte, annak okairól objektív tudományos vita az 1970-es évektől és különösen a rendszerváltás éveiben bontakozott ki. Ekkor vált domináns felfogássá mind nyugati, mind kelet-európai közgazdászok között, hogy a felzárkózás (konvergencia) – intézményi feltételek teljesülése esetén – a nemzetgazdaságok fejlődésében természetes folyamat és reális elvárás. Így ennek magvalósulásában, illetve hiányában mérhető a gazdasági rendszerek és gazdaságpolitikák hatékonysága.
Térségünkben a mai napig általános ez a megközelítés, pedig ez a feltételezés ma már sem elméleti, sem empirikus szempontból nem megalapozott...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.