Szerző: TÖMPE ISTVÁN
2022.07.09.
Előválasztások
Az ellenzéki pártok együttműködése az előválasztások előtt is távol volt az ideálistól. Csakhogy erősödött az ellenzéki szavazók összefogásra irányuló követelése, az idő szorított, miközben a DK és az MSZP még mindig gyanakvással méregette egymást, a kisebbek pedig túlélési gyakorlatokat folytattak. A legtöbben mégis így okoskodtak: minek szétszavazni, ha együtt biztosabb a győzelem. A pártok tudomásul vették a közhangulatot, amúgy sem bírtak egymással. Az előválasztás frappáns megoldásnak tetszett, afféle biztatás a túlélésre. Rádöbbentek, hogy a választásig tartó rövid időszakban nincs érvényes elszigetelt növekedési pálya, ahhoz korábban (és más ágyakban) kellett volna ébredni. Igaz lehet ez a DK-ra és a Jobbikra is, de akkoriban a Momentum stratégiája is a széles szövetség lehetett. Az MSZP a Párbeszéddel együtt itt érezte a megújulás esélyét, az LMP pedig alkalmat látott arra, hogy a zöld mitológiát politikai erővé varázsolja.
A szabályokat kezdettől fogva úgy szerkesztették, hogy a pártelitek stabilan tarthassák magukat. Persze az együttműködési mechanizmust nem csak a bizalom, hanem a bizonytalanság és az egymással szemben táplált gyanúper is áthatotta, ennek fő jele az egyetértési, vagyis a vétójog volt. A szövetség (a Hatok) falat húzott önmaga köré: az ellenzéki térfél egészére kizárólagos jogot formáltak (ami a Kutyák miatt is, kezdettől kérdéses volt), a jelöltekről tárgyalások során ők állapodtak meg. Közben több kívül rekedt szervezet is részese akart lenni a rendszer leváltásának, de a Hatok – amíg lehetett – ellenálltak, miközben befogadó magatartásuk "üzemmódi" feltétel lett volna, őket azonban nem ilyen fából faragták. Talán ennél a pontnál kezdődött meg az ellenzéki szavazók elszivárgása. A pártok és gyakran lejárt szavatosságú holdudvaraik nem tudták elég okosan kezelni a külsőket.
Az előkészítés bürokratikusan haladt: mindent többször megrágtak, a pártelnökök technikai kérdésekben is magukhoz vonták a döntést. A tapasztalat szerint ilyesminek három oka lehet: a kompetencia (ismeret) hiánya, a bizonytalanság és a bizalmatlanság. Mellettük ott volt néhány irritáló formula is: ha a Hatokon kívüli jelölt érkezett, előre csatlakoznia kellett valamelyik frakcióhoz. Ám ha a helyiek visszautasították, nem volt befogadás, ez pedig nem egyszer előfordult. A pártelnökök folyamatosan üzleteltek egymással; nem egy esetben korábban már elfogadott és a választókerületben már kampányoló jelöltet cseréltek le, felháborodást okozó figurákat viszont csak súlyos külső nyomásra váltottak le. A pártelitek választását az egyéni körzetekben elért választási eredmények minősítették.
Az előválasztási viták során a pártok nem különösebben törekedtek karakteres vélemények megfogalmazására. Az előválasztás fő problémája nem az éles tónus, sokkal inkább a szürkeség, vagy éppen a vita elmaradása lett. A televízióban fellépők némelyike színvonalasan szerepelt, mások hervasztóan unalmas perceket produkáltak. Azt pedig, hogy senki nem lépett fel árnyékminiszterként (ismerve bár a hivatalos indokot), én kommunikációs alaphibának látom. Talán gyakrabban lehetett volna élesebb, színvonalasabb a fellépés, a pártkongresszusi unalom helyett. Ám a legtöbb esetben elmaradt a komoly szakmai előkészítés, ezt pedig csak a kormányzásba belefáradt kormány engedheti meg magának. Meggyőző és izgalmas tervek helyett fonnyadt szóvirágokat dobtak a nézők közé, holott magam is több meggyőző és izgalmas tervvel találkoztam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.