Szerzők: TÓTH HELGA, ZSIZSMANN ERIKA
2023.01.15.
Miközben az 1950-es évektől új lehetőségek jelentek meg a nők számára Kelet-Európában, hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a cél valójában az államszocializmus építése.
A kenyérkereső, szakmát tanuló, a házimunka helyett a társadalom számára hasznos munkát végző nő alakja fontos eleme volt az államszocialista retorikának, és ezt 1945 és 1989 között a címével is üzenő Dolgozó Nő folyóirat közvetítette a romániai magyar közönség felé. A Minerva sajtófotó-archívum honlapján nemrég közzétették a havilap mintegy 10 ezer darabos, digitalizált fotóarchívumát, amelyben jelentős részt tesznek ki a gépek, kémények, gyártósorok között dolgozó nőkről készült felvételek.
Az erőltetett iparosítás és a nők
A nők tömeges munkába állására valójában szükség volt az 1948-tól központilag meghatározott tervgazdálkodás célkitűzéseinek teljesítésére. Nagyipari központokat építettek ki országszerte, amitől gazdasági fejlődést, a kommunizmus bázisának megerősítését remélték. Az agrármunkások és a nők ipar felé irányításának köszönhetően az iparban dolgozók évi gyarapodása elérte az 5,5 százalékot. A gyárak vidékről a városokba vonzották a lakosságot, ez magával hozta a tömbháznegyedek épülését, a városkép átalakulását és az erdélyi városokban az etnikai arányok megváltozását is.
A sikeres iparosítás ellenére a politikai szempontok szerint irányított tervgazdaság válságba került, az állam felhalmozódott külföldi adósságainak erőltetett visszafizetése miatt a 80-as években már nyoma sem volt annak a jobb életnek, amit az 50-es évektől ígért a propaganda a gyárba szegődő nőknek.
A dolgozó nők az 1950-es évek elején még a kezeslábasba vagy nadrágba és feltűrt ujjú ingbe öltözött traktorista- és bányászlányokat jelentették, akik vonzónak találják a korábban férfiasnak számító munkákat. A sematikus, idealizált történetek mellett a Dolgozó Nő ‘50-es években megjelent cikkeiben felmerül az a sokkal valószínűbb forgatókönyv is, hogy a munkavállalás jövedelemkiegészítést és társadalmi presztízst jelentett a szegényparaszti családból származó lányok számára, derül ki Sütő-Egeressy Zsuzsa elemzéséből. Ő mutatja ki azt is, hogy a folyóiratban hogyan váltja fel a nehézipari munkás képét a hagyományosan nőiesebb területen, például a textil- és bőriparban dolgozó vagy értelmiségi munkát végző nők képe, illetve, hogy az új nőideál jellemzésekor hogyan kerülnek előtérbe az olyan, hagyományosan nőiesnek tekintett tulajdonságok, mint a jóság, alkalmazkodókészség, pontosság. Ezt a ‘70-es évek cikkeiben is megtaláljuk:..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.