MEGHÖKKENTŐ FELFEDEZÉS ÉS REMEK TÁRLAT IS JUTOTT AZ IDEI CSONTVÁRY-ÉVFORDULÓRA

VÁLASZ ONLINE
Szerző: ZSUPPÁN ANDRÁS
2023.04.28.

Csontváry mindig is önálló múzeumban szerette volna látni az életművét, de ez az álom soha nem valósult meg. Éppen ezért ünnepi alkalom, hogy születése 170. évfordulóján e múzeum egy kiállítás erejéig összeállt, és együtt láthatjuk a Pécsett és Budapesten őrzött legnagyszerűbb műveket. Ráadásul méltó környezetben: a Szépművészeti Múzeum pazar Ión-Pergamon Csarnokában. Az évfordulóra egy váratlan felfedezés is jutott: Rieder Gábor művészettörténész megtalálta Csontváry magányos cédrusát Libanonban. Magát a fát, amit Csontváry több mint egy évszázada megfestett – most már azt is tudjuk, hogy valósághűen.

Csontváry a magyarok nagy közös titka. Aligha van még egy magyar festő, akinek a művei ilyen nagy számban és ennyire megkérdőjelezhetetlenül ikonokká váltak volna. Legtöbbünk számára Csontváry magától értetődően a világ egyik legnagyobb festője, mentális térképünkön a két cédruskép, a Taormina, a Baalbek, a Mária kútja Názáretben, de még a kisebb formátumú képek egy része is (Marokkói tanító, a Római híd Mosztarban vagy a Sétakocsizás újholdnál Athénban) ott szerepel az egyetemes művészettörténet olyan főművei mellett, mint Van Gogh Napraforgói és Monet Vízi liliomai. Kiskorunktól velünk vannak nyomatokon, iskolai posztereken, régi könyvekből kihulló képeslapokon, bélyegeken. Éppen ezért érdekes megfigyelni a Szépművészeti Múzeumban most a Baalbek vagy a Taormina előtt fotózkodó vagy éppen érdeklődve a fejüket csóváló külföldi turistákat, akik minden bizonnyal először találkoznak ezzel az életművel, bármiféle előzetes prekoncepció nélkül. Olyan friss szemmel látják Csontváryt, ahogy mi képtelenek vagyunk. Merthogy Csontváry egyáltalán nem világhírű. A magyar világ határain kívül alig ismert.

Festményei magyar képikonok, még akkor is, ha Csontváry a 20. század közepén kapott posztumusz elismerést Nyugat-Európában,

művei feltűnést keltettek brüsszeli és párizsi kiállításokon 1948-49-ben, 1958-ban és 1962-ben. Ez azonban már jó rég volt, az 1994-1995-ös Stockholm-Rotterdam-München vándorkiállítás pedig nem hozta meg a remélt nemzetközi áttörést.

A rengeteg közvetett találkozás ellenére egyáltalán nem biztos, hogy eredeti valójukban is ismerjük a műveket. Csontváry festményeinek legjelentősebb gyűjteménye Pécsett található, és az ottani múzeumba Budapestről vagy az ország más részeiről sokan nem jutnak el. Más jelentős képek, mint a Taormina vagy a Zarándoklás a cédrusokhoz a Magyar Nemzeti Galériában vannak a Várban, a hétköznapokban szinte elfeledetten. Hogy a helyzet még bonyolultabb legyen: a pécsi Csontváry Múzeumban őrzött főművek többsége szintén a Galéria leltárában van (például a Baalbek vagy a Magányos cédrus), de a Janus Pannonius Múzeum több jelentős alkotást tudhat a saját állományában. Mindemellett néhány fontos kép Miskolcon van a Herman Ottó Múzeum gyűjteményében, mások pedig magángyűjteményekben...

ITT OLVASHATÓ