Szerző: BOD PÉTER ÁKOS
2023.04.25.
Az uniós pénzekhez való hozzáférés további elbizonytalanodása, másfelől a kínai bankok megnövekvő itteni aktivitása újabban kényelmetlen kérdéseket vetett fel szakmai körökben általában is, de konkrétan a magyar államadósság-kezelés jövőbeli útjait illetően is. Az MNB effektív kamatjainak mostani igen magas szintje pedig azt jelzi, hogy milyen áron lehet többé-kevésbé stabilizálni a forintot a mostani gazdasági és politikai bizonytalanságok közepette. Láthatóan az idén új, kockázatosabb szakaszba került a magyar gazdaság, azzal együtt az államháztartás. A helyzet értékeléséhez érdemes előbb visszatekinteni, majd a tágabb régióban körbetekinteni.
Az államadósság és annak finanszírozása időben változó fontosságú ügy a magyar gazdaságpolitikában. Kritikus kérdés volt a rendszerváltozás idején, majd a helyzet a tőkebeáramlás fellendülésével stabilizálódott az 1990-es években, hogy aztán az adóssághányad 2001 és 2006 közötti gyors növekedése ismét súlyos árnyat vessen a magyar gazdasági kilátásokra. Kulcskérdéssé 2008 őszén vált, majd azután IMF-EU támogatással túljutottunk a veszélyes időszakon.
Ahogy a kormányzati gazdaságpolitika 2012-től elfogadta a stabilitási és növekedési paktum szerinti 3 százalékos deficitkorlát betartásának elvét, az államadósság GDP-arányos hányada lassan mérséklődésnek indult, a korábbi 90 százalékot is elérő szintről a 70 és 80 százalék közötti tartományba, majd a 70 százalékos szint alá került. Az uniós tőke- és folyó transzferek beáramlása, külkereskedelmünk rendszeres mérlegtöbblete, a nemzetközi kamatszintek történelmi mélypontja időszakában az államadósság finanszírozása nem okozott gondot.
Ez a folyamat tartott 2020-ig. Akkor a járványra való tekintettel az uniós intézmények a költségvetési szabályrend alkalmazását felfüggesztették; az így megnyílt döntési szabadsággal pedig rögtön élt is a magyar kormány. A korábbinak többszörösére nőtt a költségvetési hiány mértéke, és nemcsak a járvány kitörésének évében, amikor a deficit a megelőző év 2 százalékáról a GDP 7,5 százalékára ugrott, de ezt követően is. 2021-ben a költségvetési hiány 7,1 százalék, 2022-ben 6,2 százalék lett, nem függetlenül a 2022. áprilisi választástól.
A költségvetési fegyelem megbomlása ugyanakkor nem mutatkozott meg a hitelminősítők, gazdaságelemzők által kiemelten figyelt adósság/GDP mutató romlásában. 2019-ről 2020-ra természetesen nagyot nőtt az adóssághányad, egészen a 80 százalékos érték fölé, hiszen a számláló növekedésével egy időben a nevezőben szereplő GDP volumene csökkent, és akkor még az infláció sem lódult neki. A rákövetkező két évben viszont a reál-GDP is nőtt, és rendkívüli mértékben felgyorsult az infláció, így jutottunk el oda, hogy a tavalyi év végén a GDP százalékában mérve a „maastrichti” államadósság-hányad az elfogadhatónak látszó 73,3-ra javult vissza.
A javulás azonban több okból is látszólagos. A bruttó adósságállomány továbbra is nagymértékben (az utóbbi három esztendőben évente hat-hétezer milliárd forinttal) növekedett, így a nevezőben szereplő folyóáras GDP volt az, amely az államadósság-mutató számlálójában szereplő romlás ellensúlyozta, csakhogy mindezt immár két számjegyű GDP-deflátor mellett. További gond, amelyre vissza kell térni, a térségi helyzetünk alakulása: ez a tolerálhatónak látszó adóssághányad az új tagországok között a legmagasabb, és jóval meghaladja a meglevő szuverén kockázati besorolásunkban osztozó BBB országcsoport adósságátlagát. A gondokat tetézte, hogy az államadósság háromnegyedét kitevő forintadósság finanszírozása is egyre drágább lett, amint a hosszabb lejáratú papírok kamatozása a korábbiakhoz képest jelentősen megnőtt, majd különösen megdrágultak a rövid lejáratúak is 2021-től.
2022-es év derekára az addig kifejlődő roppant veszélyes egyensúlytalanságoknak a leginkább látható vetülete a termelői és fogyasztói árindexekben megnyilvánuló infláció lett. Amellett viszont az ikerdeficit jelensége is visszatért: a külső fizetési mérleg romlása társult az államháztartás tartósan magas deficitjéhez. Az is tudható volt, hogy a túlfűtött gazdaság már a 2022-es év második felében recessziós helyzetbe kerül, és 2023-ban reálnövekedésre nem, csak a folyó GDP emelkedésére lehet számítani.
A további nemzetgazdasági adósságpályát az MNB az idei első inflációs jelentésében meglehetősen optimista feltételezések mellett az alábbiak szerint rajzolta fel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.