A DIKTATÚRA FENOMENOLÓGIÁJA

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: SCHREINER DÉNES
2023.09.01.

A posztmodern diktatúra az etika utáni állapotba bevezeti az igazságmentesség szükségállapotát, azaz eltörli az objektív és kollektív igazságot. A médiumok totális uralása és propagandává züllesztése, a politikai voluntarizmus eredményeképpen a diktátor akarata és aktuális véleménye maga válik abszolút igazsággá. Nincs külső referenciális pont, amihez ezt viszonyítani lehetne, így nem ellenőrizhető vagy kritizálható. A független igazság felemlítése is üldözendő lesz, így az etikai-politikai elvekhez való hűséghez hasonlóan gyanússá válik a tudás és az önálló gondolkodás, szörnyű példáiként a diktátor iránti hűtlenségnek és a vele szembenállásnak.

Az alábbi szöveg hozzájárulás a diktatúra fenomenológiájának kidolgozásához. Mindehhez jó kiindulópontnak kínálkoznak Jean-Paul
 Sartre gondolatai A lét és a semmi harmadik részének végén. Itt a filozófus kitér a másikkal-lét és a mi tapasztalatának kérdésére. Álláspontja szerint e tapasztalatnak két különböző formáját figyelhetjük meg, aszerint hogy a mi nézőként, azaz aktív alanyként, illetve nézettként, azaz passzív tárgyként szerepel.  Az előbbi eredményezi a szubjektum-mi, az utóbbi az objektum-mi tapasztalatát. Az objektum-mi valós létdimenzió feltárulása, a szubjektum-mi azonban csak egyfajta pszichológiai jellegű tapasztalat, mellyel esetlegesen rendelkezünk (lásd: J-P. Sartre: A lét és a semmi. L’Harmattan – Szegedi Tudományegyetem Filozófia Tanszék – Magyar Filozófiai Társaság, Budapest, 2006, 491–492. Seregi Tamás fordítása).

A következőkben e Sartre által kidolgozott kategóriák segítségével vizsgálom meg vázlatos formában a diktatúrának, különösen „posztmodern” válfajának működésmódját. Az ennek alávetett társadalmat külső tekintet által rögzített és eltárgyiasított objektum-miként írom le, a végére hagyva azt a kérdést, hogy ez képes-e, s ha igen, miképpen a szubjektum-mi állapotába emelkedni, vagyis önmagát alanyként tapasztalni, és akként is cselekedni. Mindeközben ki fogok térni magának a diktátori tekintetnek az elemzésére, arra a „fenomenológiai munkára”, melyet maga a diktatúra végez. Álláspontom szerint csak a társadalom tagjait mintegy kívülről átfogó külső tekintet vizsgálata segítségével érthető meg teljesen a diktatúra működésmódja, és talán e belátások segítségével számolható fel...

ITT OLVASHATÓ 

ÉLET ÉS IRODALOM 2023/35. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE