Szerző: MÁTÉ-TÓRH ANDRÁS
2023.09.27.
Ha Magyarországon a vallásról és az egyházakról van szó, a megszólalók pozitív vagy negatív előjellel, de folyton azt hangsúlyozzák, milyen nagy erőkkel támogatja a kormány az egyházak tevékenységét. És valóban: az állam 2013-tól kötelezővé tette az iskolai hit- és erkölcstan oktatását, 2002 és 2019 között megduplázta az egyházi fenntartású gimnáziumok, és négyszeresére növelte általános iskolák számát. Óriási összegek jelennek meg az ingatlanok renoválásától kezdve a zöldmezős beruházásokig. A szociális ellátásban is hatványozottan megnövekedett az egyházak fenntartói szerepe.
A közélet iránt érdeklődő számára úgy tűnik ráadásul, hogy a keresztény egyházak és a kereszténységre hivatkozó társadalmi szervezetek a kormány politikájának lojális támaszai, a NER politikájának és társadalomképének szerves részei. Mint arról szerzőtársammal a Társadalmi Riport 2022-es kötetében részletesen írtunk, az egyházfejlesztés a kormány egyik kiemelt projektje, a vallási intézmények szimbolikus és financiális támogatása azonban jórészt a rendszer iránti lojalitástól függ.
Politikai elkötelezettség és ízlés dolga, hogy mindezt ki hogyan értékeli. Vannak, akik szerint a kormány sokat fizet az egyházaknak, hogy azok asszisztáljanak a politikájához. Mások szerint a társadalom posztkommunista állagát és a „nyugati mételynek” való kiszolgáltatottságát csak erős egyházakkal és erős keresztény elkötelezettséggel lehet megváltoztatni.
A mostani népszámlálási adatokat politikai szempontból tehát úgy is lehet értékelni, hogy kár volt a nagy támogatásokért, mert nemhogy nem hoztak látható növekedést az egyházak és a többi vallási közösség tagságában, de még a csökkenést sem tudták megállítani. Meg úgy is értékelhető mindez, hogy a kormánypolitika nagyvonalú: olyan projektet finanszíroz, amelynek nincs közvetlen politikai haszna, amelynek gyümölcsei – ha lesznek – csak évtizedek múlva érnek be. A népszámlálási adatok ebben az egyházzal és vallással kapcsolatos diskurzusban jelentek meg.
A különböző politikai nézetek képviselői meg is fogják találni bennük a saját álláspontjukat alátámasztó adatokat. Írásomban azonban ennél árnyaltabb megközelítést ajánlok.
A 2022-es adatok azt jelzik, hogy sokkal többen nem válaszoltak a vallási, felekezeti hovatartozást firtató kérdésre, mint 2011-ben. Összességében azok aránya az össznépességen belül, akik magukat valamelyik vallási közösséghez tartozónak jelölték, 2011-hez képest 12 százalékkal csökkent. 2011-ben még 55 százalék volt ezek aránya, 2022-ben 43 százalék. Lélektani határhoz értünk: többségbe kerültek azok, akik nem tartják vallásosnak magukat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.