AZ ELLENÁLLÁS DISZKRÉT LÉTE ÉS HIÁNYA – AVAGY A MAGYAR FALU TÖNKRETÉTELE KÉT FELVONÁSBAN

ÁTLÁTSZÓ
Szerző: SZERBHORVÁTH GYÖRGY
2023.10.12.

Konfereciák, tribünök és kocsmai beszélgetések állandó témája, miért „birka a magyar”, miért nem állunk ellent a minket maga alá gyűrő hatalomnak? Miért nyelünk le mindent? Miért nincsenek sztrájkok, tüntetések? Vagy legalábbis miért ilyen kevés. A vidék szovjetizálása c. kötet középpontjában nem a mai aktuálpolitikai helyzet áll, hanem a magyar falu és vidék szocializmusbéli története, mégis kiválóan fejti fel azt, hogy a vidéki társadalom szétverése, a közösségek felszámolása milyen hatással volt/van a közelmúltra – sőt, talán a jelenre is.

A kötet tanulmányait, avagy fejezeteit a három szerkesztőn kívül még hét történész jegyzi különféle felállásokban, de a könyv nagyon is kompakt. Még annak is sok újat hozhat, aki hellyel-közzel tájékozott a kelet-európai, így a magyar történelem 1945 utáni eseményeiről, azaz egy diktatórikus rezsimről, amelyet a szovjetek nélkül aligha lehetett volna fenntartani.

Az 1945-ös földreform – mint a legtöbb dolog, ez is nagyon el lett baltázva – bemutatása után elsősorban a kényszerkollektivizálás első hullláma (1948-1956), majd a második szövetkezetesítési próbálkozás (1959-1961) kerül a kötetben középpontba. Az adatgazdag munkában vidéki esettanulmányokat is olvashatunk, vagyis részleteket arról, hogy egy-egy faluban miként zajlott a gazdák bekényszerítése a termelőszövetkezetekbe (TSZ vagy téesz). Minthogy fontos különbségek adódtak úgy a földviszonyokban, mint az „önkéntesség” kicsikarásában, de a helyiek ellenállásában is.

Abban persze nincs újdonság, hogy a parasztság döntő része sose akart a kolhozba, a téeszbe menni. Bár a kirablást megszokhatták már a Vörös Hadsereg „felszabadító” hadjárata alatt, utána jött a beszolgáltatás, a padlássöprés, a kitelepítés, kulákozás, bebörtönzés, zsarolás, sőt, a meggyilkolás, kivégzés is – a kommunista káderek technikáját fölsorolni sincs helyünk.

Csikós Gábor – Horváth Gergely Krisztián – Ö. Kovács József: A vidék szovjetizálása
Jaffa Kiadó, 2023

A kádári konszolidáció ugyan sok mindent sikerrel felejtetett el, ám A vidék szovjetizálásából éppen az derül ki, hogy a falusi hagyományos gazdálkodási formák, s így az életmód, valamint a közösség szétverése milyen hatással volt az ott élőkre. Jó, persze ma már a legritkább esetben lehet 2-5-10 hektáron sikeresen gazdálkodni (ma Magyarországon tulajdonképpen nagyobb földbirtokok vannak, mint amilyen nagyságúak voltak anno az arisztokatáké vagy az egyházaké), s nem is a robotolás visszasírásáról van itt szó. Hanem arról, hogy a szocializmus építésének – s a megfeszített iparosításnak – a címszava alatt

csendes polgárháború, belső gyarmatosítás folyt a parasztság, a gazdák, avagy a falu ellen.

Pedig hát munkás-paraszt kormány lett beígérve… De aztán osztályharc lett az egészből, például bányászok, munkások jártak el agitálni a falvakba, és a helyiek megfélemlítéséből is kivették a részüket, mert még élt bennük ama hazug toposz, hogy a parasztok jobban élnek náluk. Pedig a téesz-tagok nemcsak vagyonukról kényszerültek lemondani, de a társadalombiztosítási szabályok is nagyon negatívan érintették őket. Így a 65-70 év felettiek, akiktől gyakorlatilag elvették a földjüket, állataikat – már ha egyáltalán még fel tudták emelni a kapát –, a létminimum alatt tengődhettek, főleg, ha utódaik elmentek a városba dolgozni, s így nem tudtak segíteni nekik...

ITT OLVASHATÓ