Szerző: BORBÁS BARNA
2023.12.15.
Az egész Újszövetség és a nem kis részben rajta nyugvó európai kultúra talán legnegatívabb figurájáról írt tabuk nélküli, olykor zavarba ejtő könyvet Fabiny Tamás. A Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke a Júdás, az elveszett tanítvány című kötetben újszövetséges teológusként feltárja, hogy a náci propagandaplakátok pénzes zacskós, kampós orrú zsidója mögött több évszázadnyi Júdás-értelmezés rejlik. Pedig az üdvtörténet szerint a rejtélyes karióti férfi nem volt kifejezetten ördögi figura, sőt masszívan része volt Jézus programjának. Vagy ahogy régebben mondták: „Júdás is csak eszköz volt Isten kezében.”
Ő volt az ember, aki halálra adta Jézus Krisztust. Pénzért, előre kitervelten. A kárhozat fia csókkal árulta el mesterét, utat nyitva leírhatatlan szenvedéseknek. Iskarióti Júdás neve ezért a lehető legaljasabb árulás szinonimája passiójátékokban, szépirodalmi- és zeneművek sokaságában, a képzőművészetben és a folklórban. Jellemző, hogy a Magyar Szókincstárban kisbetűs köznévként szerepel, mint „áruló, besúgó, spicli, spion” stb.
Fabiny Tamás evangélikus püspök a 2004-ben, a Debreceni Református Hittudományi Egyetemre beadott habilitációs értekezését frissítette fel és szerkesztette át gazdagon illusztrált, „közönségbarát” formátumra, hogy bemutassa, hogyan alakította Iskarióti Júdás képét az irodalmi és művészeti hatástörténet évszázadokon keresztül. A legfőbb tanulság, hogy napjainkban nem a lehető legközelebbről megragadható „történeti Júdás” képe él a fejünkben, hanem az, ami kétezer év alatt rárakódott.
Hogy miről is van szó, arra a legkifejezőbb példák az egzegézisnél, vagyis a szentírás-magyarázatnál sorakoznak. Magyarul a legtöbb fordításban úgy olvassuk, hogy Júdás a „kárhozat fia”, a liturgia részeként pedig azt halljuk, hogy „azon az éjszakán, amelyen [Jézus] elárultatott”. Ugyanakkor az eredeti görög szerint a „kárhozat fia” lehet „elveszés fia” is, az 1Kor 11,23 nyomán elhangzó „elárultatott” pedig – az ógörög paredideto nyomán – „átadatott” is. Fabiny Tamás emlékeztet, hogy a Péterhez, Jánoshoz és a többiekhez hasonlóan „apostolnak nevezett” (Lk 6,12-13) Júdás szörnyű tettével Isten akaratát hajtotta végre – ahogy Karner Károly teológus írta: „Júdás is csak eszköz volt Isten kezében” – , személyében pedig nem a sátán inkarnációját, hanem Jézus elveszett tanítványát kell látnunk. A legrégebbi evangélium, Márk szövege alapján legalábbis erre lehet következtetni. János Júdása már romlottabb figura.
A könyv persze nem apológia – nem lehet szó a júdási cselekedet pozitív újracsomagolásáról –, hanem
annak megértetése, mi következett abból, hogy Júdás személye a hatástörténet következtében a legfőbb rossz, az abszolút gonosz lett az európai kultúrában.
A kötet rendkívül szerteágazó, sorra veszi például Iskarióti Júdás megjelenéseit a középkori passiójátékoktól a Jézus Krisztus szupersztárig és a U2 zenekar Until the End of the World című számáig. (Itt kiegészíthetjük a szerzőt a metállal, kezdve a Judas Priesttel vagy a Metallica The Judas Kiss számával – a durvább zenéknek kifejezetten jó terep az abszolút gonosz figurája és története.)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.