Szerző: KENESEI ISTVÁN
2021.04.09.
Nincs két hónapja, hogy a „vagyonkimentő alapítványok” elszaporodása kapcsán azt találtam leírni, annyi állami tulajdon van még, amit magánkezekbe lehet adni, hogy várhatóan továbbfejlesztik a rendszert1 (Tajtékos napok, ÉS, 2021/6., febr. 12.). És íme, a nem felsőoktatási célú társaságokat (Batthyány Lajos, Mathias Corvinus, Millenáris Alapítvány) több száz milliárddal megtámogató rendelkezések példáját követve egymás után terjesztik be az állami vagyont magántulajdonná konvertáló törvényeket. A hivatalosan a „közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokról” szóló, (mellékletei nélkül) 18 oldalas új törvény, amely részben felváltja a 2019-ben hozott és azóta többször módosított 7 oldalas törvényt a „sima” vagyonkezelő alapítványokról, adja meg az eddigi összes átzsilipelt egyetem és újonnan létrehozott, most már ezermilliárdokban mérhető vagyonnal ellátott további szervezet tulajdoni és működési keretét.
A nemzetgazdaság Simicska utáni korszakának ötletgazdái ezt az eszközt dolgozták ki mint a közvagyon feletti ellenőrzés eltüntetésének és ezzel a közpénzekről való kíváncsiskodás elfojtásának kiváló lehetőségét. Az illetékes miniszter által kinevezett kuratóriumok (Km.) és felügyelőbizottságok (FB) 2022. január 1-től alapítói jogokkal rendelkeznek majd, tehát kívülről az égvilágon senki nem korlátozhatja vagy vizsgálhatja a tevékenységüket. Egyedül az alapító vagy a Km. és FB által felkért vagyonellenőr emelhet kifogást, ha véletlenül nem lenne megelégedve az illető alapítvány közcélú tevékenységével.
Ugyanakkor gondoskodtak arról, hogy vagyonellenőr ne csak akármilyen könyvvizsgáló, ügyvéd vagy ilyen profilú cég lehessen, hanem akár parlamenti képviselő vagy köztisztviselő, sőt bárki „szakirányú felsőfokú végzettséggel bíró” magánszemély is. A most benyújtott 19 önálló törvényt tartalmazó javaslatcsomagban öt olyan szervezet létrehozása szerepel, amelyeknek a felsőoktatáshoz nincs közük, viszont jelentős mértékű állami tulajdonú, vagyis közvagyon átcsoportosítását eredményezik. Köztük van a „lex Demeter Szilárd”, amely a nagy hatalmú főigazgató kezébe adott kultúratámogató kft.-ket és ingatlanokat, köztük a Zichy-kastélyt magánosítja, a „lex Lázár János”, amely a mezőhegyesi állami ménesgazdaságot privatizálja,2 vagy a „lex MOL”, amely az olajcég maradék állami részvényvagyonát adja az alapítvány kezébe, anélkül azonban, hogy az alapítvány célját, azaz közfeladatát a rá vonatkozó törvényben meghatározná...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.