Szerző: NÉNYEI PÁL
2021.11.15.
Régi-régi vita újabb fejezetéhez értünk.
Köszönöm Tóth Miklós Bálint rendkívül összeszedett és alapos cikkét. Válaszom azzal kezdem, hogy reményeim szerint Tóth Miklós Bálint nem értette meg, amit mondtam.
Cikkében ebből az – általam a HetiVálasz podcastban megfogalmazott – mondatból indul ki: „Az, hogy miért tanítunk valamit, miért kerül oda, ha nem szakmai alapon áll, hanem ideológiai alapon, onnantól kezdve megette a fene az egészet.” Tóth Miklós Bálint ezek után cikke jelentős részében arról értekezik, hogy az irodalomoktatás nem tarthatja távol magát a politikától. Én azonban nem arról beszéltem, mit kezdhet egy tanár az óráján egy szöveggel, hanem arról, és csakis arról – és ehhez továbbra is tartom magam –, hogy semmiféle tananyag összeállítása nem állhat ideológiai alapon, és amennyiben bármilyen tananyagot ideológiai motívumok szerint alakítunk ki, súlyosan sérül a szakmaiság. Példákkal: Rákosi Mátyás ne szóljon bele a fizikatanításba a kommunista-marxista ideológiájától vezérelve, de Konrad Adenauer se akarja megreformálni a történelemtanítást saját kereszténydemokrata szempontjai alapján; sőt, igen kellemetlen volna, ha Petőfi Sándor szélsőségesen királyellenes elvei mentén állítana össze irodalomtantervet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.