Szerző: SZÉKY JÁNOS
2022.04.29.
A sorozat, ami segít megérteni, hogyan lehetett a főszerepet alakító Volodimir Zelenszkij a valóságban is demokratikusan megválasztott elnök, 2015-ben indult, tehát már az Euromajdan utáni, Porosenko elnöksége alatti Ukrajna élethű szatírája. Ennek tudatában érdemes újra elgondolkodni a történet keretén: a szériát ugyanis az 1+1 nevű kereskedelmi csatornán adták, ami akkoriban Ihor Kolomojszkij egyik cégének százszázalékos tulajdonában volt. Kolomojszkij pedig Ukrajna harmadik leggazdagabb embereként, másfél-két milliárd dolláros azonosítható vagyonával akár az egyik félisten modellje is lehetett volna. (Hogy mekkora a tényleges vagyona, azt nem lehet tudni, mindenesetre a bankban, amelynek felerészt a tulajdonosa volt, 5,5 milliárd dolláros veszteséghez vezető „szervezett csalás” történt, az USA-ban pedig szankciók alá helyezték „jelentős korrupció” miatt, amire a 2014–15-ös dniprói kormányzósága idejéből voltak bizonyítékok.)
Akárhogy is, a sorozatbeli fiktív ukrán elnök olyan valóságos országban kénytelen kormányozni, ahol maroknyi oligarcha kedvére játszadozhat egyének és tömegek sorsával, ahol iszonyatos a korrupció, példátlan az újgazdagok arcátlansága, s ahol, mondjuk, az agykirázó utak javítására kiadott pénzeket a sok közvetítő az utolsó kopijkáig ellopja. (Na jó, a végén talán hagynak annyit, hogy az útépítő munkások megkapják a nyomorúságos fizetésüket. Szerencsés esetben.) Mégis, miben különbözik mindez Magyarországtól vagy Putyin Oroszországától?
Az egyik lényeges különbség az, amit Magyar és Madlovics A posztkommunista rendszerek anatómiájában többpiramisos rendszernek nevez. Nem egy központosított bűnszervezet létezik, hanem több: minden dollármilliárdosnak külön kiépített biznisze saját hálózattal, saját médiával, és ezek értelem szerint nem esnek egybe magával az állammal, csak befolyásolják, de nem monopóliumszerűen. Nem tudják kizárólagosan a saját érdekükben működtetni, merthogy egymással is versengenek.
A másik, ezzel összefüggésben: hogy politikai szabadság van. Demokrácia, kontroll nélkül. A sorozat közrendű – vagy közemberből főtisztviselővé lett – szereplői nem szebbek, nem jobbak, nem okosabbak, mint az átlagos magyar választópolgár. Rosszabbul is élnek (bár a nálunk lakó ukrán menekültek leírásaiból ítélve az oktatás és az egészségügy, legalábbis a nagyvárosokban, nem lényegesen rosszabb a magyarnál). De itt is van egy lényeges különbség. Ezek az emberek szabadok.
A szabadság más, mint az igazságosság; más, mint a biztonság; más, mint a joguralom (amit most már kinyomozhatatlan okból nálunk kötelezően jogállamiságnak fordítanak); és nem azonos (bár nagyban átfedi egymást) azzal, amit a magyar és nyugati elméleti gondolkodók méltóságnak neveznek (a 2013–14-es Euromajdant is „a méltóság forradalmának” hívják az ukránok). A szabadság az egyenrangú cselekvés szabadsága a politikában, a gazdaságban és a társadalmi életben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.