Szerző: ÉS
2022.04.29.
Gyenge Zoltán
Az idegen idegensége
I N T E R J Ú
„Átvillantak a sztálinizmus szépségei”
Beszélgetés Hetényi Zsuzsával
K R I T I K A
Károlyi Csaba
Az objektív lírikus és a fotóobjektív
Nemes Nagy Ágnes: „Maszk nem takarta már”. Képeskönyv. A Nemes Nagy Ágnes-idézeteket válogatta Ferencz Győző. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2022, 184 oldal, 5999 Ft
Jól ismert Hunyady József portréja 1964-ből, a heverőre kucorodó papucsos kép, régi rádióval, kalotaszegi szőttessel (itt a 88-89. oldalon). Ezen a költő egyszerre akarta jelezni azt, hogy nő, meg azt, hogy ezt az otthonos nőt nem szégyelli férfiasan megmutatni. Érdekesek Sándor Zsuzsa portréi (105–109.), főleg a 60-as évekbeliek, ezeken beszéd közben is látjuk, és az jót tesz a képnek, mert valóban úgy van, ahogy a fotóalany gondolja: arcának karakterét a mozgás adja, a változó kifejezés. (1984-ben volt egy tévéműsor az Újholdról, Czigány György vezette, az arról készült fotón Nemes Nagy Ágnes beszélgetés közben látszik, magyaráz, kérdez, gesztikulál, az nagyon jó – itt nem szerepel, a DIA honlapján megtalálható.) A lakásában készült felvételek esetében érezhetően jól megfontolta, mit és hogyan láthatunk a képen (bútorok, tárgyak, íróasztal, könyvek, képek, párnák, szőnyegek), milyen ruhában legyen (sál, karóra, bross), előszeretettel maradt papucsban, hiszen otthon volt, bár az etikett inkább azt diktálta volna, vegyen cipőt… A leghíresebb talán ezek közül a képek közül Balla Demeteré a 70-es évekből, a költő ül íróasztalánál, papucsban, cigarettázik, nyitva az ablak, háta mögött teletömött könyvespolc. Sok fotón cigarettázik, és sokszor nem néz bele a kamerába. Azért se.Tovább
A HÉT KÖNYVEI
A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.
Beck Zoltán
Ex libris
Jászberényi Sándor: A varjúkirály
Kácsor Zsolt: Cigány Mózes
Háy János: Mamikám
Csokonai Lili: Tizenhét hattyúkTovább
Váncsa István
Rómát látni
Szauder József: Itália arcai, Kossuth Kiadó, Budapest, 2019, 260 oldal, 4990 Ft
Szauder professzor nacionáléjának ismertetésére nincs helyem, javaslom elolvasni Barát József Irodalomtudós a kultúrharcban. Szauder József 1917-1975 című érdekfeszítő és információkban gazdag munkáját. Itt és most elég annyi, hogy Szauder a legkiválóbb magyar irodalomtörténészek egyike volt, nem mellékesen italianista is, 70-től 75-ig a római egyetem magyar tanszékének megbízott professzora. Továbbá – ahogy a tárgyalt kötetből kiviláglik – finom tollú, avatott író, igazi stílusművész, bár ez nincs benne a köztudatban. Írónak általában azt tekintjük, aki sztorikat talál ki, mindegy, milyeneket, és azokból novellákat vagy regényeket kerekít. Szauder ezt nem csinálja, ő a világban és az emberekben mocorgó történetcsírákat meglátja ugyan, meg is mutatja őket, de nem bontja ki, hanem megy tovább. Szereti a virágot, de nem szedi le, hanem ott hagyja a mezőn, ahol szerinte a helye van.Tovább
Domján Edit
Elveszett nemzedékek
Neven Ušumović: A csalogány nyelve. Elbeszélések. Fordította Ladányi István, Sándor Laura illusztrációival. Fórum Kiadó, Újvidék, 2021, 161 oldal, 3175 Ft
Meggyőző ez a prózavilág, és nagyon egységes. Pedig két kötet az alapja: a 2009-es Makovo Zrno, melyet Ušumović vállaltan Csáth Géza-motívumokra írt, és a 2012-es Rajske ptice. Igényes a válogatás is, kimondottan izgalmas, magyar nyelven is felkavaró műveket tartalmaz – ez a szerző és Ladányi István, a fordító közös érdeme. A könyv első felében és a záró szövegben a Vajdaság és Szabadka a helyszín (egyszer Budapest), a második felében inkább Koper és Isztria. A téma is kettős, de nagyon összetartozó: a fiatalok elkeseredett önkeresése és az öregek talajtalanná válása. Együvé tartozásukat az egységes látvány- és hangulatvilág is erősíti. A romos gyárépületek, sáros külterületek sivárságát, az éjszakai tájak homályát csak a groteszk helyzetekben ellenpontozza a tenger képe, a jég hajnali szikrázása a Palicsi-tón, egy tölgyes vagy egy tisztás a kelebiai határsávban.Tovább
Benedek Szabolcs
Regény regény hátán
Kőrössi P. József: Ajuszi. Noran Libro Kiadó, Budapest, 2022, 280 oldal, 3490 Ft
Ha nincs a járvány, valószínűleg nem születik meg Kőrössi P. József Facebook-posztokból kinőtt új könyve sem (vagy legalábbis nem ilyen formában), amely párhuzamba állítható az előzővel, hiszen az is ugyanúgy önéletrajzi-életrajzi munka volt, mint a mostani. Ám míg a Zsákutca két irányból (2020) elbeszélő-főhőse maga a szerző, addig most az édesanyjára, Ajuszira tevődött át a fókusz, akit a járvány elől a nyolcvanhatodik születésnapján Márkházára menekítettek. (A cserháti településsel kapcsolatban többször is elhangzik Kőrössi kicsit mentegetőző, kicsit büszke, kicsit önironizáló mondata, kvázi szlogenje, miszerint „városi ember vagyok, falun élek”.)Tovább
Szarka Judit
„Fenségest ne keress”
Ketten egy új könyvről – Závada Pál: Apfelbaum. Nagyvárad, Berlin. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2022, 261 oldal, 4499 Ft
Mintha egy bukottságunkról készült, remek érzékkel megszerkesztett fotóalbumot lapozgathatnánk, miközben az olvasó legalább méltó módon meg szeretné gyászolni a végtelen rettenetére és felszabadító nagyságára, azaz a fenséges reflexiójára való képességének megrontását, megromlását. De erre a szöveg nem ad lehetőséget: fenségest ne keress – holott maga az átírt mű intenciója és műfaja is ezt az illúziót kelti bennünk. Érti az olvasó, hogy éppen arról van szó, hogy minden nagyság eltörött, ezért széttöredezett a mű maga is, de titkon úgy érzi, ezzel egy kicsit olcsón kifizették, amúgy apfelbaumosan átverték, ezer pillanatfelvételben, elbeszélő- és idősíkváltásban pazaroltak el egy káromkodásból katedrális építő nagyszerkezetet.Tovább
Kácsor Zsolt
Idézőjelbe tett világ
Ketten egy új könyvről – Závada Pál: Apfelbaum. Nagyvárad, Berlin. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2022, 261 oldal, 4499 Ft
A szerző ezt a 7 részből álló szöveget összesen 478 darab (10-11 szótagszámú, 14 soros) strófában írta meg. Az első és az ötödik rész 56-56 strófából áll, az utolsó pedig 89-ből, így először azt hittem, ebben szándékosság rejlik, hiszen '56 és '89 a cselekmény két kitüntetett történelmi időpontja. De ez az egyezés véletlen lehet, hiszen a második, a harmadik, a negyedik és a hatodik rész strófaszámai (87, 70, 63, 57) nem utalnak szimbolikus dátumokra.
A sorok dinamikus lüktetéséből kiderül, hogy Závadának remek ritmusérzéke van, de mivel prózaírónak született, és nem lírikusnak, a saját tehetsége természetét érzésem szerint nem képes felülírni ebben a műben. Mondom, vérbeli prózaíró, akit – a később még említendő – Úr igen erős epikai, nem pedig lírikus tehetséggel áldott meg, holott egy ilyen szöveg (verses regény?) kivételes lírai szóképeket és poétikai megoldásokat követel a szerzőtől. Ebben a tekintetben hiányérzetem van.Tovább
Németh Gábor
A fényíró szabadsága
(Csoszó Gabriella: KIÁLTÁS – Befejezetlen – a FreeDoc archívum képei Rajk László akcionista kommentárjaival. Art Department, megtekinthető 2022. május 8-ig.)
A lelassított figyelem hozadéka az is, hogy ez a másfajta készenlét hajlamossá teszi a metaforikus fogalmazásra. Az esemény elsődleges gagjei helyett a finomabb áthallásokra koncentrál. Egy példa: az eltávolítása előtt fekete zsákba burkolt Nagy Imre-szobrot éppúgy dróttal tekerték körbe, mint a mártírrá vált miniszterelnök kátránypapírba tekert testét a 301-es parcellában. A becsomagolt szobor derekára munkáskesztyűt tűzött valaki. Messze a háttérben, életlenül, ott jelentéktelenkedik egy darabka Steindl Imre millenniumi tortájából.Tovább
Cserhalmi Luca
Enyém a köztér
Az objektív lírikus és a fotóobjektív
Nemes Nagy Ágnes: „Maszk nem takarta már”. Képeskönyv. A Nemes Nagy Ágnes-idézeteket válogatta Ferencz Győző. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2022, 184 oldal, 5999 Ft
Jól ismert Hunyady József portréja 1964-ből, a heverőre kucorodó papucsos kép, régi rádióval, kalotaszegi szőttessel (itt a 88-89. oldalon). Ezen a költő egyszerre akarta jelezni azt, hogy nő, meg azt, hogy ezt az otthonos nőt nem szégyelli férfiasan megmutatni. Érdekesek Sándor Zsuzsa portréi (105–109.), főleg a 60-as évekbeliek, ezeken beszéd közben is látjuk, és az jót tesz a képnek, mert valóban úgy van, ahogy a fotóalany gondolja: arcának karakterét a mozgás adja, a változó kifejezés. (1984-ben volt egy tévéműsor az Újholdról, Czigány György vezette, az arról készült fotón Nemes Nagy Ágnes beszélgetés közben látszik, magyaráz, kérdez, gesztikulál, az nagyon jó – itt nem szerepel, a DIA honlapján megtalálható.) A lakásában készült felvételek esetében érezhetően jól megfontolta, mit és hogyan láthatunk a képen (bútorok, tárgyak, íróasztal, könyvek, képek, párnák, szőnyegek), milyen ruhában legyen (sál, karóra, bross), előszeretettel maradt papucsban, hiszen otthon volt, bár az etikett inkább azt diktálta volna, vegyen cipőt… A leghíresebb talán ezek közül a képek közül Balla Demeteré a 70-es évekből, a költő ül íróasztalánál, papucsban, cigarettázik, nyitva az ablak, háta mögött teletömött könyvespolc. Sok fotón cigarettázik, és sokszor nem néz bele a kamerába. Azért se.Tovább
A HÉT KÖNYVEI
A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.
Beck Zoltán
Ex libris
Jászberényi Sándor: A varjúkirály
Kácsor Zsolt: Cigány Mózes
Háy János: Mamikám
Csokonai Lili: Tizenhét hattyúkTovább
Váncsa István
Rómát látni
Szauder József: Itália arcai, Kossuth Kiadó, Budapest, 2019, 260 oldal, 4990 Ft
Szauder professzor nacionáléjának ismertetésére nincs helyem, javaslom elolvasni Barát József Irodalomtudós a kultúrharcban. Szauder József 1917-1975 című érdekfeszítő és információkban gazdag munkáját. Itt és most elég annyi, hogy Szauder a legkiválóbb magyar irodalomtörténészek egyike volt, nem mellékesen italianista is, 70-től 75-ig a római egyetem magyar tanszékének megbízott professzora. Továbbá – ahogy a tárgyalt kötetből kiviláglik – finom tollú, avatott író, igazi stílusművész, bár ez nincs benne a köztudatban. Írónak általában azt tekintjük, aki sztorikat talál ki, mindegy, milyeneket, és azokból novellákat vagy regényeket kerekít. Szauder ezt nem csinálja, ő a világban és az emberekben mocorgó történetcsírákat meglátja ugyan, meg is mutatja őket, de nem bontja ki, hanem megy tovább. Szereti a virágot, de nem szedi le, hanem ott hagyja a mezőn, ahol szerinte a helye van.Tovább
Domján Edit
Elveszett nemzedékek
Neven Ušumović: A csalogány nyelve. Elbeszélések. Fordította Ladányi István, Sándor Laura illusztrációival. Fórum Kiadó, Újvidék, 2021, 161 oldal, 3175 Ft
Meggyőző ez a prózavilág, és nagyon egységes. Pedig két kötet az alapja: a 2009-es Makovo Zrno, melyet Ušumović vállaltan Csáth Géza-motívumokra írt, és a 2012-es Rajske ptice. Igényes a válogatás is, kimondottan izgalmas, magyar nyelven is felkavaró műveket tartalmaz – ez a szerző és Ladányi István, a fordító közös érdeme. A könyv első felében és a záró szövegben a Vajdaság és Szabadka a helyszín (egyszer Budapest), a második felében inkább Koper és Isztria. A téma is kettős, de nagyon összetartozó: a fiatalok elkeseredett önkeresése és az öregek talajtalanná válása. Együvé tartozásukat az egységes látvány- és hangulatvilág is erősíti. A romos gyárépületek, sáros külterületek sivárságát, az éjszakai tájak homályát csak a groteszk helyzetekben ellenpontozza a tenger képe, a jég hajnali szikrázása a Palicsi-tón, egy tölgyes vagy egy tisztás a kelebiai határsávban.Tovább
Benedek Szabolcs
Regény regény hátán
Kőrössi P. József: Ajuszi. Noran Libro Kiadó, Budapest, 2022, 280 oldal, 3490 Ft
Ha nincs a járvány, valószínűleg nem születik meg Kőrössi P. József Facebook-posztokból kinőtt új könyve sem (vagy legalábbis nem ilyen formában), amely párhuzamba állítható az előzővel, hiszen az is ugyanúgy önéletrajzi-életrajzi munka volt, mint a mostani. Ám míg a Zsákutca két irányból (2020) elbeszélő-főhőse maga a szerző, addig most az édesanyjára, Ajuszira tevődött át a fókusz, akit a járvány elől a nyolcvanhatodik születésnapján Márkházára menekítettek. (A cserháti településsel kapcsolatban többször is elhangzik Kőrössi kicsit mentegetőző, kicsit büszke, kicsit önironizáló mondata, kvázi szlogenje, miszerint „városi ember vagyok, falun élek”.)Tovább
Szarka Judit
„Fenségest ne keress”
Ketten egy új könyvről – Závada Pál: Apfelbaum. Nagyvárad, Berlin. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2022, 261 oldal, 4499 Ft
Mintha egy bukottságunkról készült, remek érzékkel megszerkesztett fotóalbumot lapozgathatnánk, miközben az olvasó legalább méltó módon meg szeretné gyászolni a végtelen rettenetére és felszabadító nagyságára, azaz a fenséges reflexiójára való képességének megrontását, megromlását. De erre a szöveg nem ad lehetőséget: fenségest ne keress – holott maga az átírt mű intenciója és műfaja is ezt az illúziót kelti bennünk. Érti az olvasó, hogy éppen arról van szó, hogy minden nagyság eltörött, ezért széttöredezett a mű maga is, de titkon úgy érzi, ezzel egy kicsit olcsón kifizették, amúgy apfelbaumosan átverték, ezer pillanatfelvételben, elbeszélő- és idősíkváltásban pazaroltak el egy káromkodásból katedrális építő nagyszerkezetet.Tovább
Kácsor Zsolt
Idézőjelbe tett világ
Ketten egy új könyvről – Závada Pál: Apfelbaum. Nagyvárad, Berlin. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2022, 261 oldal, 4499 Ft
A szerző ezt a 7 részből álló szöveget összesen 478 darab (10-11 szótagszámú, 14 soros) strófában írta meg. Az első és az ötödik rész 56-56 strófából áll, az utolsó pedig 89-ből, így először azt hittem, ebben szándékosság rejlik, hiszen '56 és '89 a cselekmény két kitüntetett történelmi időpontja. De ez az egyezés véletlen lehet, hiszen a második, a harmadik, a negyedik és a hatodik rész strófaszámai (87, 70, 63, 57) nem utalnak szimbolikus dátumokra.
A sorok dinamikus lüktetéséből kiderül, hogy Závadának remek ritmusérzéke van, de mivel prózaírónak született, és nem lírikusnak, a saját tehetsége természetét érzésem szerint nem képes felülírni ebben a műben. Mondom, vérbeli prózaíró, akit – a később még említendő – Úr igen erős epikai, nem pedig lírikus tehetséggel áldott meg, holott egy ilyen szöveg (verses regény?) kivételes lírai szóképeket és poétikai megoldásokat követel a szerzőtől. Ebben a tekintetben hiányérzetem van.Tovább
Németh Gábor
A fényíró szabadsága
(Csoszó Gabriella: KIÁLTÁS – Befejezetlen – a FreeDoc archívum képei Rajk László akcionista kommentárjaival. Art Department, megtekinthető 2022. május 8-ig.)
A lelassított figyelem hozadéka az is, hogy ez a másfajta készenlét hajlamossá teszi a metaforikus fogalmazásra. Az esemény elsődleges gagjei helyett a finomabb áthallásokra koncentrál. Egy példa: az eltávolítása előtt fekete zsákba burkolt Nagy Imre-szobrot éppúgy dróttal tekerték körbe, mint a mártírrá vált miniszterelnök kátránypapírba tekert testét a 301-es parcellában. A becsomagolt szobor derekára munkáskesztyűt tűzött valaki. Messze a háttérben, életlenül, ott jelentéktelenkedik egy darabka Steindl Imre millenniumi tortájából.Tovább
Cserhalmi Luca
Enyém a köztér
A szabadtéri alkotások helyzete azonban Magyarországon korántsem olyan felhőtlen, mint az év melegebb időszakának kezdete, így az utcák újjáéledésével egy időben ez a műfaj is kaphat némi figyelmet. A hazai köztereken ritkán találkozhatunk olyan alkotásokkal, amelyek akár hírből ismernék a kortárs művészet közegét. Ennek oka nem abban keresendő, hogy fogytán lenne a szoborállítási kedv, hiszen évente száznál is több szobrot avatnak Magyarországon. A megbízásokat vagy a ritkábban pályázatra beérkezett terveket szokás szerint olyan személyek értékelik, akiknek nincs elég ismeretük és rálátásuk a művészetre ahhoz, hogy kritikailag viszonyuljanak a felállítandó szoborhoz vagy a felkért alkotó teljesítményéhez.Tovább
Wagner István
Dalí–Freud
(Dalí–Freud – Eine Obsession, Orangerie – Unteres Belvedere, Bécs. Megtekinthető május 29-ig.)
Így egyszerűen, csak ez a két húzó név a címe a bécsi Belvedere mostani kiállításának. Igaz, hogy alcímében kiegészítésül még azt is hozzáfűzték: „Egy megszállottság”. A szürrealizmus spanyol-katalán mestere (1904–1989) és a pszichoanalízis osztrák-zsidó atyja (1856–1939) másfél száz tárggyal vendégszerepel az Orangerie falai közt, a festmények, szobrok, fotók, filmek, könyvek, újságok, levelek mellett egyéb dokumentumokkal is. Egyébként az alsó kastély hosszabb bezárás után most nyílt meg újra, generálrenoválva, a látogatók kényelmét, valamint a tökéletes műtárgybiztonságot szolgáló technikák legújabb vívmányaival felszerelve.Tovább
Stőhr Lóránt
Arcadás
(Csuja László – Nemes Anna: Szelíd)
A Szelíd realisztikus mozaikokból építkező elbeszélése végül melodrámai történetté kerekedik és egy teátrálisan felfokozott zárójelenetbe torkollik. Edinát identitáskeresése súlyos választás elé állítja: egészségét, életét kockáztatva kitart élettársa mellett, vagy saját érzelmi-szexuális vágyait követve kitör teste zsarnoki megfegyelmezéséből? Az elbeszélés finom jelzésekkel és súlyos elhallgatásokkal vezeti a nézői fantáziát.Tovább
Ruff Borbála
Törpe a vérzivatarban
(Fodor Sándor: Csipike. Előadja Szatory Dávid. Kossuth–Mojzer Kiadó, 2021)
Állítható persze, hogy lehet „rossz az, aki rosszra gondol” alapon értelmezni ezt a hangoskönyvet, és csak az hall groteszk „szomorújátékot” a Csipikében, aki a magát az erdő urának kinevező törpe alakjában történelmi párhuzamokat vél felfedezni, de ez a vélemény Fodor eredeti elképzelését kérdőjelezné meg. Ő ugyanarról beszél, mint Örkény, az ember kétarcúságáról és a hatalomról: „…hogy lehessünk hősök és gyilkosok, egy időben, egy helyütt és egy személyben”.Tovább
Herczog Noémi
Budapest–Szabadka
(Kultúrbrigád – Átrium – Kosztolányi Dezső Színház: A trianoni csata – díszelőadás, részekre szakítva, r.: Urbán András, Átrium)
A majdnem performansz- és tegyük hozzá kabarémester (!) Urbán tehát egy jól irányzott döntéssel egymás mellé helyezi a „perifériát” (a Trianon „miatt” perifériává lett) Szabadka legendás, itthon még mindig botrányosan alig ismert „bomba” színészeit és a pesti legendákat. Hölgyeim és Uraim, az Átrium színpadán Szabadka és Budapest, úgyis mint „periféria” és „centrum”. És az első, egészen kiváló felvonásban semmi más nem is történik, mint a színészek civil nevén hívott szereplők froclizása éppen ezzel: saját kisebbségi-többségi helyzetükkel.Tovább
A szerző további cikkeiFáy Miklós
Operán túli sugarak
(Verdi: Simon Boccanegra – Magyar Állami Operaház, április 24.)
Dicsőséges okosok, hát hol vagytok? Nem akarok zöldségre zöldséget válaszolni, de nem mondhatok mást: számomra a heti Domingo, a Simon Boccanegra címszerepe teljesen egyenértékű volt a legelső nagy Domingo-élménnyel, az 1987-es Aidával. Mondhatnám úgy is, hogy kicsit hiányozna az elmúlt harmincöt év, ha ki kellene törölni, csak azért, hogy Domingo a csúcson vonuljon vissza.Tovább
Fuchs Lívia
A tánc világnapjára
Levélírásra főként az Ön közelgő születésnapja inspirált, amikor Jean-George Noverre nevétől hangos Európa. Ez a sokrétű és sok nemzetiségű táncközösség ugyanis évről évre április 29-re időzítette a tánc világnapját. Ilyenkor fontos üzeneteket küldenek szerteszét a tánc szépségéről, hasznáról, pótolhatatlanságáról. Az idei ünneplésre azonban – bár a színházakon túl a tánc és a mozgás öröme az utcákat, parkokat és köztereket is kitölti – árnyékot vet az elmúlt évek világjárványa miatt elmaradt előadások, megtört karrierek, bezárt színházak, feloszlott társulatok emléke, s egy közelben zajló háború, ami sok táncost is arra kényszerít, hogy elhagyja a hazáját. Tovább
Wagner István
Dalí–Freud
(Dalí–Freud – Eine Obsession, Orangerie – Unteres Belvedere, Bécs. Megtekinthető május 29-ig.)
Így egyszerűen, csak ez a két húzó név a címe a bécsi Belvedere mostani kiállításának. Igaz, hogy alcímében kiegészítésül még azt is hozzáfűzték: „Egy megszállottság”. A szürrealizmus spanyol-katalán mestere (1904–1989) és a pszichoanalízis osztrák-zsidó atyja (1856–1939) másfél száz tárggyal vendégszerepel az Orangerie falai közt, a festmények, szobrok, fotók, filmek, könyvek, újságok, levelek mellett egyéb dokumentumokkal is. Egyébként az alsó kastély hosszabb bezárás után most nyílt meg újra, generálrenoválva, a látogatók kényelmét, valamint a tökéletes műtárgybiztonságot szolgáló technikák legújabb vívmányaival felszerelve.Tovább
Stőhr Lóránt
Arcadás
(Csuja László – Nemes Anna: Szelíd)
A Szelíd realisztikus mozaikokból építkező elbeszélése végül melodrámai történetté kerekedik és egy teátrálisan felfokozott zárójelenetbe torkollik. Edinát identitáskeresése súlyos választás elé állítja: egészségét, életét kockáztatva kitart élettársa mellett, vagy saját érzelmi-szexuális vágyait követve kitör teste zsarnoki megfegyelmezéséből? Az elbeszélés finom jelzésekkel és súlyos elhallgatásokkal vezeti a nézői fantáziát.Tovább
Ruff Borbála
Törpe a vérzivatarban
(Fodor Sándor: Csipike. Előadja Szatory Dávid. Kossuth–Mojzer Kiadó, 2021)
Állítható persze, hogy lehet „rossz az, aki rosszra gondol” alapon értelmezni ezt a hangoskönyvet, és csak az hall groteszk „szomorújátékot” a Csipikében, aki a magát az erdő urának kinevező törpe alakjában történelmi párhuzamokat vél felfedezni, de ez a vélemény Fodor eredeti elképzelését kérdőjelezné meg. Ő ugyanarról beszél, mint Örkény, az ember kétarcúságáról és a hatalomról: „…hogy lehessünk hősök és gyilkosok, egy időben, egy helyütt és egy személyben”.Tovább
Herczog Noémi
Budapest–Szabadka
(Kultúrbrigád – Átrium – Kosztolányi Dezső Színház: A trianoni csata – díszelőadás, részekre szakítva, r.: Urbán András, Átrium)
A majdnem performansz- és tegyük hozzá kabarémester (!) Urbán tehát egy jól irányzott döntéssel egymás mellé helyezi a „perifériát” (a Trianon „miatt” perifériává lett) Szabadka legendás, itthon még mindig botrányosan alig ismert „bomba” színészeit és a pesti legendákat. Hölgyeim és Uraim, az Átrium színpadán Szabadka és Budapest, úgyis mint „periféria” és „centrum”. És az első, egészen kiváló felvonásban semmi más nem is történik, mint a színészek civil nevén hívott szereplők froclizása éppen ezzel: saját kisebbségi-többségi helyzetükkel.Tovább
A szerző további cikkeiFáy Miklós
Operán túli sugarak
(Verdi: Simon Boccanegra – Magyar Állami Operaház, április 24.)
Dicsőséges okosok, hát hol vagytok? Nem akarok zöldségre zöldséget válaszolni, de nem mondhatok mást: számomra a heti Domingo, a Simon Boccanegra címszerepe teljesen egyenértékű volt a legelső nagy Domingo-élménnyel, az 1987-es Aidával. Mondhatnám úgy is, hogy kicsit hiányozna az elmúlt harmincöt év, ha ki kellene törölni, csak azért, hogy Domingo a csúcson vonuljon vissza.Tovább
Fuchs Lívia
A tánc világnapjára
Levélírásra főként az Ön közelgő születésnapja inspirált, amikor Jean-George Noverre nevétől hangos Európa. Ez a sokrétű és sok nemzetiségű táncközösség ugyanis évről évre április 29-re időzítette a tánc világnapját. Ilyenkor fontos üzeneteket küldenek szerteszét a tánc szépségéről, hasznáról, pótolhatatlanságáról. Az idei ünneplésre azonban – bár a színházakon túl a tánc és a mozgás öröme az utcákat, parkokat és köztereket is kitölti – árnyékot vet az elmúlt évek világjárványa miatt elmaradt előadások, megtört karrierek, bezárt színházak, feloszlott társulatok emléke, s egy közelben zajló háború, ami sok táncost is arra kényszerít, hogy elhagyja a hazáját. Tovább
I R O D A L O M
Pletykaapu
Bántottalak én téged valaha?, kérdezte ordítva a férfi, mire az asszony bólintott, igen, bántottál, a férfi meghökkent, de csak egyszer, egészen pontosan háromszor vertél meg, mondta a nő, harmadjára össze kellett varrni a szájamat, jó, akkor háromszor, de te nem vagy a lányom, igen, illetve nem, valóban nem a lányod vagyok, de a feleséged vagyok, akkor is az voltam, amikor ököllel megütöttél.
Hogy az anyátok megint okoskodik.
Csak szól, mondta az asszony, és leült a csöndesülő lány mellé, átfogta a vállát.
Én megmondtam, szólt neki.
A lány hisztérikusan felcsattant, megmondtad, megmondtad, miért engedted, hogy hozzámenjek?! Miért engedtétek!
Nahát, ez nagyon fáj, sóhajtotta az anya, és ő is ivott egy vodkát. Könyörögtünk, hogy ne tedd.
Puskát nehogy vigyetek!Tovább
Kováts Judit
Túlélők
Egy bőrnyakkendős, egyébként semmi különös, jelentéktelen utasra kiáltotta rá, hogy SS-hóhér. A bőrnyakkendős először csak legyintett, hogy ugyan, mit ki nem talál, de a zörgőcsontú kötötte az ebet a karóhoz, hogy igenis felismeri, és igenis SS-őr volt Auschwitzban!
– De hát mit tetszett keresni a fedélközben? – kérdezzük Juliusszal egyszerre, azonban Lulu néni meg sem hallja, csak mondja, hogy a bőrnyakkendős tovább akart menni, de a zörgőcsontú megragadta a karját, s egyre hangosabban kiabálta, hogy ő az, felismerem!
– Összetéveszt! Ez teljességgel lehetetlen – mentegetőzött kissé idegesen a bőrnyakkendős a körülöttük hirtelenében összeverődött csődület láttán, mire a zörgőcsontú se szó, se beszéd, zakóját lerántva, ingujját feltűrve felmutatta a bal karjára tetovált számsort.
– De kérem! Szívbetegen születtem, nemhogy SS, semmilyen katona nem voltam soha! – dadogta erre rákvörösen a bőrnyakkendős.
– Akkor nincs mitől félnie! Nyugodtan megmutathatja a hónalját! – fordult a zörgőcsontú mintegy támogatást keresve a bámészkodókhoz.
– Ez nem bíróság! Különben is, úriember nem vetkőzik nyilvánosság előtt! – csattant a bőrnyakkendős. Mintha egy színdarab lett volna, amelyből a színészek folyton kiszólnak a közönségnek, olyan volt az egész, de ezzel a műsornak még mindig nem volt vége, az emberek egymással kezdtek vitatkozni; egyesek szerint a németeknek, ha van, ha nincs bűnük, tisztázniuk kell magukat, mert igenis sokáig a háború haszonélvezői voltak, és nem igaz, hogy nem tudtak azokról a szörnyűségekről, amelyek az orruk előtt hosszú éveken át zajlottak. Mások a bőrnyakkendős pártjára álltak, mondván, hogy ha az embernek bárki felszólítására csak úgy le kell vennie az ingét és megmutatnia a hónalját, akkor a szabad világ se különb annál, mint amelyikben a zsidóknak a gatyájukat kellett letolni. Végül az éppen arra járó másodtiszt vetett véget a cirkusznak azzal, hogy ha bárkinek bármilyen be- vagy feljelentenivalója van, azt érkezéskor megteheti az amerikai hatóságoknak, a két férfinak pedig azt tanácsolta, hogy tartsák magukat távol egymástól.Tovább
Fecske Csaba
Kivégzés
Sose volt kutyám, mindig macskáim voltak. Szerettem a dorombolásukat, bundájuk selymes melegét. Pedig a macska hűtlen állat, nem szeret téged, csak hízeleg. Elfordulsz, és máris más lábához dörgölőzik, másnak dorombol. Egy parasztporta nem lehet meg macska nélkül, különben elszemtelenednének az egerek a padláson és a kamrában. Szerettem volna egy olyan kutyát, mint Buksi volt, a szomszédból, akivel játszani lehetett, és ugrándozott örömében, amikor meglátott.Tovább
Ecsédi Orsolya
Drazsé
A kutya pár órája múlhatott ki.
Göndör szőrével és merev lábaival úgy festett, mint egy plüssfigura. Az oldalán feküdt a konyhában, nyitott szemmel fürkészve a semmit. Ez mondjuk pont nem jelentett nagy változást a rigor mortis előtti állapotához képest, szerencsétlen évek óta nem látott a hályog miatt.
– Tekerjük be egy pokrócba szerintem – mondtam Eddinek. – Van egy felesleges pokrócod?
Eddi összekuporodva reszketett a kanapén. Nem vártam tőle, hogy segítsen, de azt sem, hogy áttetsző, szikkadt madárrá töpörödjön ahhoz képest, amikor utoljára láttam, még ha Drazsé meg is halt. Ez egyszerűen nem fért bele a köztünk kialakult megállapodásba, amely kimondja örök érvénnyel, szavak nélkül, hogy Eddi egy oroszlán, akit csodálok, és cserébe ő bánt engem.Tovább
Szilágyi Zsófia Emma
Drága idegenem
Szerettem napszállta után a nemzetközi gyorsvonatok folyosóján járkálni. Ilyenkor teljes volt a csend, mindössze a kerekek monoton, ritmikus zakatolását lehetett hallani. Megvizsgáltam az ablakokat, bepillantottam a mosdókba, van-e szappan, elegendő papír, még a szemetet is felszedtem. Nem az én feladatom volt, de szerettem gondoskodni az utasok kényelméről.
Egy péntek este azonban maradandóbb nyomot hagyott bennem, mint a többi.
Már épp a szokásos sétám végére értem, amikor a folyosó egyik ablakánál megpillantottam a magas, jóvágású urat. Elegáns volt, frissen borotvált arccal, hátrafésült hajjal. Utolsó slukkot szívta cigarettájából. Rögtön felismertem. Azt is tudtam, melyik a hálókocsija. Kissé nyúzottnak tűnt. Kifelé bámult, mintha a tájat nézné, ami meglepett, hiszen a hajnali órákban már csak sötét, összemosódott foltokat lehet látni.Tovább
Benkő Attila
Egyedül a házban
Benkő Attila
Szereplők
Benkő Attila
Kertváros
Benkő Attila
Bögre
László Noémi
Álomtükör
László Noémi
Az őskor hajnala
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.